Irodalmi Szemle, 2019
2019/12 - ÁLNÉV - Spiegelmann Laura: Kissé (próza) / ÁLNÉV
De mi van akkor, kap eszbe Laci, ha nem is az elet szaladt el eldlem, hanem en menekiiltem mindig is, es erre jo okom volt, morfondirozik, egyfolytaban komoly okom volt, szoval lehet, hogy eppen forditva van ez - 6, ti ostoba szofizmak, holy shit -, es akkor voltakeppen csak meglassitanom kellene lepteim, tunodik, mig lehuzza a sort, de azert azt a hamvas, elnyuzatlan cicit ugy megfognam, abrandozik, mikozben elnezi, kis valasztottja hogyan megy ki a mosdoba, „pisilnem kell”, nyilvan ezt mondta asztaltarsasaganak, gondolja Laci, de azert jo lenne utanamenni, a vece elott megvarva elkapni a szajat, azt kellene, veli, de ugyis haza kell mennie legkesobb az utolso jarattal, anya, apa nyilvan eberen varja otthon, mondjuk ugy, remenytelen, gondolja Laci, mondjuk ugy, remenytelen, mondja ki a fiatalok asztala fele nezve, bajsza alatt morogva, szakallat ragva. felado laura <spiegelmannlaura@gmail.com> cimzett Mm Mm <mm_mm@freemail.hu> datum 2008. augusztus 29. 14:51 targy Re: (nines targy) Draga M! Az almok trefalkoznak velem is egyfolytaban, a mult ejjel is... el sem merem moS mondani. Na jo, annyit azert, hogy nagyon eltem benne, NAGYON, bennem elt valaki, novekedett a mehemben, en pedig nem tudtam mit kezdeni vele, mint egy betegseg, ez jutott eszembe, de mod tenyleg nem merem folytatni (igen, Laci keze is benne volt a dologban). Emiatt aztan igen zavart volt a reggelem-delelottbm, nem tudtam figyelni semmire, kuldndsen nem a hirdetesekre, kepzelheted! Olellek nagyon. Laura
