Irodalmi Szemle, 2019
2019/12 - ÁLNÉV - Kozmár Klára: Hiánypatológia (vers) / ÁLNÉV
Fajdalom eg az izomszdvetekben, fajdalom hasit a csontba, fajdalommal teli a veraram. Hasad, omlik, szakad. Koponya koccan, fecskendo telik, valami megallithatatlanul arad, folyik, s mi nem lesziink sokaig, talan nem lesziink soha. Kipakoltak beliilrol teljesen: hasiiregbdl a nemzoszerveket. A csiklot hagytak, atlottek piercinggel: allando inger. Csak magabol ne tudjon tovabbordkiteni semmit. Eselyt hagyva a jovoben a kovetkezmeny nelkiili, pillanatnyi elvezesre. De mi nem lesziink soha. „Ha kell valami, odaadom, megteszem. Legyen az targy vagy a sajat testem” - mondja 8 evesen - „nem szolok rola.” O sem, te sem, senki. Minden mozdulatod figyelik. De kozben valaki mindig kevesebb lesz, es a masik egy kicsivel se tobb. Hianypatologia, indulatok es erzelmi zavarok orgiaja. Sok vice van, sokfele jatek: vegigrangatnak a folyoson a hajadnal fogva, hiaba sirsz, nekik ez „jatek” - mondjak: „szeretjiik, ha nyiiszit”. Lekopnek, megrugnak, kesekkel dobalnak. Jatek, hogy ki tud atrohanni a Vaci ut hatsavosan. Ha nem sikerul? Tavaly december ota komaban fekszik. De nem jut tobb: egy napra egy fajdalom, es minden megy tovabb. Kozben folyik a pia, beled harapnak, felzabalnak, ha nem vigyazol. Pofon baszod, meg sines reflexioja a valdsagra. Belem elvezel, bekapok egy tabit, es szlopalunk tovabb. 8 eves. Hatan tetko. Vagy o lesz tetovalas a te hatadon, es mi nem lesziink soha. Csak osszevarrt bor, csak hus, csak forradas. A szerzo a vers megirasa idejen a Kisebbsegi Kulturalis Alap alkotoi osztondijaban reszesiilt.
