Irodalmi Szemle, 2019
2019/11 - TRANSZ - Szalay Zoltán: Láthatatlan dolgok (próza)
A noverem az egyik fa tovenel acsorgott, a kezeben egy csokornyi aprocska, sarga gombaval, es azt kerdezte, ezek jok lesznek-e. Teleszedtiik a kosarat a legkiilonfelebb gombakkal, a legkisebb akkora sem volt, mint a kisujjam, a legnagyobb kalapja majdnem akkora, mint az bklom. Volt kozottiik halvanysarga, sotet - zold es husszinu, meggypiros es kakibarna, volt, amelyik ugy illatozott, mint a szamoca, es amelyik kifejezetten szurds szagot arasztott. Rebeka neni atszellemiilten mosolygott, es vagy szazszor elmondta, ez mind a foldanya ajandeka. Masnap reggel egyiitt mentiink a piacra, zoldsegeket vasaroltunk, es Rebeka neni minden arussal beszelgetni probalt, de gyorsan leszereltek. Egyetlen viragarus volt, aki hosszabban beszelgetett vele, es a vegen kicsereltek nehany prospektust, mert Rebeka neni mindig tartott a retikiiljeben nehany szines prospektust. Aztan villamosra iiltiink, es elindultunk az intezetbe, mert Rebeka neni azt mondta, az eloadast ma sem lehet kihagyni, Elefant professzor var minket. Elefant professzor irodaja egy lepusztult epiiletben volt, a homlokzatan virito evszam szerint 1923-ban epiilt, valahol abelvaros szelen lehettiink, hangosan zdrogtek koriilottiink a villamosok, es tolult befele a kinti dogmeleg a nyitott ablakokon at. Rebeka neni idegesen sietett fel a lepcsokdn, Elefant professzor irodajanak ajtaja nyitva vart bennunket. A professzor felig elfordulva tilt az irdasztala mogott, elotte vaskos konyvek tornyosultak, alig latszott ki moguliik. Gondterheltnek tiint, es idonkent el-eltorzult az area, mint akinek epp fajdalmas gorcsbe randul a gyomra. Az iroda egyebkent nagyon tagas volt, a falak menten dugig tbrndtt konyvespolcok, dohos szag, a konyvespolcok mellett is konyvkupacok, es kozottiik nehany regi, kiszolgalt szek. A szekeknek a felet mar elfoglaltak, ket szakallas, lehajtott fejii, kortalan arcu ferfi, akik vegig mozdulatlanul iiltek ott keresztbefont labakkal es kezekkel, es nehany kipirosodott arcu negyvenes-dtvenes nd, akik komoly arccal biccentettek Rebeka neni fele, amikor helyet foglaltunk. Elefant professzor egesz vegig alig beszelt, csak egy-ket mondatot mondott, a melegrol, meg hogy o ezt mar nem birja. Rebeka neni a laba melle tette a cekkeret a zoldsegekkel, es az irodaban szetterjedt a zoldsegek illata. Legalabb egy bran at iiltiink ott, es mar nagyon unatkoztam, amikor az iicsorgd emberek mozgolodni kezdtek, a nok odabiccentettek Rebeka neninek, a ferfiak csak Elefant professzor fele neztek, es mind elhagytuk az irodat. A villamoson meg lattam az egyik szakallas ferfit, de amikor eszrevette, hogy nezem, hatrament a masik ajtdhoz. Felismerhetetlen volt az etel, amit Rebeka neni a gombakbol es a zoldsegekbol keszitett, es mintha teszta is lett volna benne, pedig tesztat nem vettiink a piacon. Nem volt semmilyen ize, bar a noverem azt mondta, szerinte olyan, mint a bolognai spagetti. Ejszaka furcsa hangokra ebredtem, nyogesekre es horgesekre. A noverem, aki velem egyiitt a nappaliban aludt, fetrengett az agyaban, majd kibotorkalt a vecere, es hosszan hanyt. Hajnalra
