Irodalmi Szemle, 2018

2018/2 - ESTERHÁZY - Szendi Nóra: Könyvtár (próza)

Orak multan mar mindene sajgott, zsibbadtak az ujjai, izzadt, ki volt szaradva, es erezte, ha egyszer leiil, tobbe nem kezdi ujra. De a zsongas miatt folytatnia kellett. Annyira kikapcsolt, hogy majdnem visszarakott egy konyvet, amiben megemlitettek az aluljarot. Konkretan a pinaszobrot, amit persze nem pinaszobornak hivtak. 354 H 16.

Fellapozta. Elfaradt a cimektol, egy szot sem ertett. A fenymasolo mellett teblabolt. Egy hippiruhas csaj leszolitotta, hogy szivesen fenymasol neki, csak hivja meg egy kavera. Megnezte a csajt.

Arra most sajnos nines idom, mondta.

O, ertem, mondta a csaj. Akkor majd legkozelebb. Kacsintott, es bedugta a gepbe a fenymasolokartyajat. Aztan kiszedte a kezebol a konyvet, es lefenymasolta a pinaszoborrol szold fejezetet. Csak allt bugyutan, es nezte.

354 H 17. Konyv ki, tartalomjegyzek, semmi, vissza. Konyv ki, tartalomjegyzek, semmi, vissza. Konyv ki, tartalomjegyzek, semmi, vissza. Meg zaras elott feloraval eljutott a 356 Z vegeig.

Egy fenymasolt valami a pinaszoborrol es dt ora zsongas.

A valamit a pinaszoborrol az agya melle tette, a foldre. Majd elolvassa es megerti. Megprobalja, ha nem tul tudomanyos. Vegigvetodott az agyon, es benyomta a gepet. Gondolta, rarant a semmire. Ha nem lesz tul lusta hozza.