Irodalmi Szemle, 2018
2018/1 - SZABÓ LŐRINC II. - R. Nagy Krisztián: Csak a képzeletem; Forródrót; Cím nélkül (próza)
FORRODROT- Egy baratnommel tortent, es nem tudom, hogy segithetnek neki... marmint... tultennie magat. Erted? Triikkos szituacio. Ez a sor tizbol kilencszer hazugsag. Van, aki annyira szegyelli a tortenteket, hogy meg a nevtelen segelyvonalon is egy ismerosere hivatkozik. En pedig megsem kerdojelezhetem meg. Az hianyzik, hogy elvegyem egy olyan kedvet a segelyvonaltol, aki meg nekem sem hajlando bevallani, mi tortent vele. Elmondattam vele, amit a baratnojetol hallott. Hogy tortent? Mikor? Kivel? Egy bulin, reszegen, valami ismeretlen sraccal. Eleg tipikus. A baj, hogy mast mondanek egy eroszakolt lanynak, mint a baratnojenek, aki szeretne megtudni, hogy segitsen rajta. Olyan, mintha egy ember egeszsegiigyi tanacsert fordulna hozzam, de nem arulna el, hogy orvos-e vagy beteg. Tulajdonkeppen nem is olyan. Egeszen mas. Hagyjuk.- ... de ugyebar eleg reszeg volt, meg smarolt is a sraccal mar elotte, szoval... Ime, az en nagy belepom:- Nem. Nem az o hibaja volt. A legfontosabb, hogy tudatositsa, nem az o hibaja volt.- De bent tortent a mosdoban. Ha sikoltott volna, vagy ha...- Akkor sem az o hibaja volt. A sracnak semmilyen joga nines a szexualis aktushoz a masik beleegyezese nelkiil. A „nem sikoltottam eleg hangosan” vagy „nem loktem el magamtol eleg erosen” nem szamitanak beleegyezesnek.- De... - Ha az en ldkott noverem ugy dontene holnap este, hogy anyasziilt mezteleniil vegigrohan Dublin foutjan fel kezeben egy whiskys iiveggel, masikban egy felig elszivott szal marihuanaval, es aztan szettart labakkal vegigteriil egy szemeteskukan, egy elhagyott sikatorban, meg mindig nem lesz senkinek semmi joga ahhoz, hogy egy ujjal is hozzaerjen.
