Irodalmi Szemle, 2018
2018/1 - SZABÓ LŐRINC II. - Mellár Dávid: Árnyékbokszolás; Kizökkenés; Kötél, tánc (versek)
A bortonben kozelebb keriilsz a szerelemhez: Csak a lenyeg marad: a baszas, a kolteszet. Egyutt enekeltek a zuhanyrdzsa alatt bekebeli matrozdalokat, a karomkodas akusztikajabol is csak a rezume ragad meg: a rimek es a dallam visszhangja a csempe falan. Szaj vagy segg, mindegy, a szerelem a lenyeg: az atlott granatalmak, a kis kupidok vagy a kibelezett fiigek ertelmezese a testen. Elmaradnak a szilard meggybzodesek, az eselyegyenldsegek. Foljegyzik a nemed az elejen, kivalasztod, mi vagy, minek erzed magad, de amint belepsz, el is veszti ertelmet, beleolvadsz az egynemusegbe. A bortonben kozelebb keriilsz magadhoz: felsz, hogy elvesznek valamit, ami a tied, ami te vagy: konkret es elvont foneveket: csalad, haz, szabadsag, munkahely, gondolat. De rajossz, hogy dnmagad nelkul is vagy, letezel, tbrott ujjakkal, hianyos fogsorral, ahogy a naptarak szamok es honapok nelkul is tokeletesen mukodnek a racsok mogott: meztelen nok es sportmotorok magazinja. A sitten nincsenek az oran mutatok, csak kattogas van. Az is kizokken neha.
