Irodalmi Szemle, 2018
2018/1 - SZABÓ LŐRINC II. - Mellár Dávid: Árnyékbokszolás; Kizökkenés; Kötél, tánc (versek)
Ha nines mozgas, var, koncentral, mint aki minden valaha letezett pillanat lenyeget akarna epp tetten erni egyetlen pillanatban, mely ujabb es ujabb alakot vesz fel, ha belep valaki, az arnyek uj formaciova rendezodik. Ugy tunt, hogy hatarozottan tudataban van mindennek, kiveve annak, ami van. Az arnyekokat probalta osszeterelni, a sok tudatlant, a sok-sok elemi reszecskere bomlo semmit. De egyszer kockaztatnia kell. El kell hagynia, amit ismer. Akkor majd vegre elkapom a tekintetet, ket balhorog arnyeka kozt talalkozunk, egy pillanatra ez eltereli a figyelmem, hogy fogalmakbol identitast alkossak egy kutyanak, hogy beismerjem, nem tudok semmit. Amit eddig csinaltam, az csak onmagammal valo arnyekbokszolas volt. Ami teny: siit a nap, dsz van, a sor finom, meg mindig ringben vagyok.
