Irodalmi Szemle, 2018
2018/7-8 - Skuta Miklós: Julien könyve (regényrészlet)
Szep baratsag volt, aminek ez az „dszi” korszaka is a helyen volt. Tudtuk mindketten, hogy ott van a masik, akire lehet szamitani, aki a maga tapasztalataival megerti a masikat, elfbgadja, tiszteli es dszinte baratsaggal szereti. Ettol talan nem is varhatunk tobbet embertarsunktol. Tizenket eve, hogy megismertem Julient, es kilenc eve, hogy Marthe meghalt. Erdekes, hogy vannak emberek, akik nap mint nap elmennek egymas mellett, es nem tudnak a masikrol semmit sem, pedig esetleg tobb eve ugyanazzal a metroval utaznak, vagy ugyanabban az utcaban dolgoznak, es semmi kozos sem tortenik az eletiik folyaman. Aztan vannak emberek, akiket ugyanez a veletlen - vagy nem veletlen? - epphogy osszehoz, osszekapcsol, es elettapasztalataikat mar a masik lete is befolyasolja. En az eletiinknek ezt a kiszamithatatlansagat mindig is szerettem. Valahol epp ez az a pont, ahol kicsit hozzatehetiink Elet ur noszogatasaihoz. Es talan itt van az a pont, ahol tanulhatunk dnmagunk viselkedesebol. Hogyan is reagalunk az elet altal felkinalt tabula rasara. Erdekes tema. Talan ezt meg kellene vitatni Juliennel. Igen, ma Julien megint jelentkezett. Az egyetemrol hivott, es mint legtobbszor, most is azt kerdezte, megallhat-e egy par percre, ugy fel ora mulva. Oriiltem neki, mert egy kicsit almos, nyomott hangulatom volt, es biztam benne, hogy a latogatasa kicsit felraz ebbol a teli almombol. Meg is jott, ahogy megbeszeltiik. Remeltem, hogy a kabasagomat nem veszi eszre, de 6 meg tolem is zavarodottabb, szetesettebb volt. Cipojet rogton levette az eloszobaban, es mar indult is volna befele csak ugy, zokniban, pedig maskor mar automatikusan lepett bele a csak neki fenntartott papucsokba. Mintha rajtakaptak volna, rogton azzal kezdte, hogy nem akar feltartani, es hogy nem marad sokaig, meg sok dolga van, de kozben lattam rajta, hogy szeretne, ha egy picit marasztalnam. Szo nelkiil letilt az egyik fotelbe, taskajat labai koze rakta, es kert egy pohar asvanyvizet. Behoztam ket poharat, meg az iiveg asvanyvizet a konyhabol, leiiltem
