Irodalmi Szemle, 2018
2018/7-8 - Skuta Miklós: Julien könyve (regényrészlet)
embert, akik segitsegevel rovidebb-hosszabb ideig itt fog tancolni, szorakozni ezen a Fold1 nek nevezett bolygon! Milyen jot is nevettiink ezen Karlsbadban! Hogy a talalkozasunkat majdnem ezer kilometerre otthonunkfol a Sors intezte ilyen abszurdul! Innentol kezdve baratsagunk lassan, folyamatosan erosbdbtt, kapcsolatunk baratibol aztan atvaltozott mar ugymond csaladiva. Ket fiuk mar reg onalld volt, nem laktak veliik, de parszor lattam oket, mivel Julienek kesobb gyakran meghivtak magukhoz Senlisbe. Ilyenkor altalaban Marthe keszitett vacsorat - bar neha Julien lepett meg valamilyen specialitassal -, es egy kicsit maskeppen folyt a beszelgetes - tisztelettel figyelembe veve a noi elemet. Legszivesebben viszont kettesben jottiink ossze. Mindig talaltunk valamilyen temat, amit „oldani” kellett. O inkabb erzelmi oldalrol kozelitette meg az eppen adando problematikat, en meg inkabb targyilagosan, ok-okozati hozzaallassal, nem beengedve a csaldka es csak elvetve igazat sugallo megerzeseket. Ettol a szelsdseges kombinacidtol, meg attol is, hogy talalkozasaink, gondolatmeneteink teljesen felelotleniil, mindenfele elvaras nelkiil tortentek, nem ritkan mar a jozan esz hatarait erintettiik gondolatainkkal, csendben vagy esetleg kicsit felemelt hanggal is vedve az igazunkat, es belemeriilten probalkozva a masik igazat megingatni. Beszelgeteseink lassan feloldottak mindenfele konvencidt, viselkedesi szabalyokat, valahol talan ugy lehetne mondani, hogy gondolattestverek lettiink. Aztan kesobb, Julien elhozta a konyveit, verseit. Szerettem olvasni gondolatait, meg ha szamomra kicsit farasztoan is irt, mert egy laikus szemszdgebol soraibol hianyzott az brom, a pozitivizmus, valamifele eletenergia. Erdekes volt ez, hisz beszelgeteseink folyaman Julien teljesen tuzbe tudott jonni, csillogott a szeme es neha a vegen mar ket kezzel hadonaszott, ellentetben a konyveivel, ahol probalta az erzelmeit eltitkolni, vagy nem tudta oket megfeleloen tolmacsolni, de kozben meg virtuozan kezelte a szavakat, gondolatokat. Persze ott van a harmadik lehetoseg is, hogy nekem nem voltak meg a megfelelo „antennaim” Julien irodalmahoz. Julien viszont nagyon szerette, ha barmilyen velemenyt is mondtam munkajaval kapcsolatban. Eltelt jo par honap, mire batran ki mertem mondani a szubjektivbenyomasaimat, sejtven, hogy egy alkoto embernek ez azert a legerzekenyebb pontja, es ra kellett jdnndm, hoi az a hatar, ahol meg igazat mondhatok, de meg nem fajoan. Szerencsere ez nem jelentett nekiink semmilyen akadalyt, sot talan meg izgalmasabba tette a napjainkat. Amik olyan gyorsan teltek, mint meg sohasem. Kapcsolatunkat meghagytuk kettonknek - eltekintve azoktol az alkalmaktol, amikor egy kis igenyiink volt a Nore, es Marthe-val harmasban vettiik at az epp aktualis torteneseket, hireket, pletykakat,
