Irodalmi Szemle, 2018

2018/1 - SZABÓ LŐRINC II. - Barna László: "Werther álmai": Vers és fordításszöveg Szabó Lőrincnél (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC II.

[J]a, der ist still und bildet auch seine Welt aus sich selbst und ist auch gliicklich, weil er ein Mensch ist. Und dann, so eingeschrankt er ist, halt er doch immer im Herzen das siibe Gefiihl der Freiheit, und dab er diesen Kerker verlassen kann, wann er will.38

Es jaj! ha odasietiink, ha az Ott-bol Itt lesz, minden mindig ugyanaz, es benne vagyunk a szegenysegiinkben, korlataink rabsagaban, es lelkiink tovabb eped az elillant enyhiilesert.39

[UJnd ach! Wenn wir hinzueilen, wenn das Dort nun Hier wird, ist alles vor wie nach, und wir stehen in unserer Armut, in unserer Eingeschranktheit, und unsere Seele lechzt nach entschliipftem Labsale.40

Bar a „magamban hordom ezt az erzest” szoveghely iranyat tekintve karakteresebben fejezi ki a letezo beliilrdl feszito szabadsagvagyat, mint a „mit mir zieht dieses Gefiihl immer herum”, probaljunk helyesebb megoldast, idevagobb ekvivalenst javasolni. Nem talalunk. Ahol Goethe - a nemet nyelv sajatossagabol adodoan - passziv szintaktikai szerkesztessel a verbalis stilust preferalta (er ist eingeschrankt), ott Szabo Lorinc jo erzekkel a szoveg ertelmet megorizve nominalisan fejezte ki azt (korlatok kozt el). Lathatjuk, hogy a forditas hiien tiikrozi a forrasszoveg intencidjat. Ez az onkontroll vagy egyszeruen csak a tiszteletbol adodo husegelv a tovabbiakban is jelen van: minden elfogultsag nelktil kijelentheto, hogy a klasszikus magyarul is klasszikus maradt, es hogy valdban nem alakitotta at a Werthert a celnyelvben sajat kolteszetenek tukrozddesekent.41

3 8

Uo, Die Leiden..., i. m., 19.

3 9

Uo, Werther szerelme..., i. m., 72.

4 0

Uo, Die Leiden..., i. m., 45-46.

4 1

Ami ez elozdekben leirtakat meg arnyaltabba es argumentaltabba teszi, az egy kapocs Szabo Lorinc, Goethe es Stirner kdzott. Erre a kapcsolodasra pedig Kabdebo Lorant hivta fel a figyelmem. Eppen Stirner fomuve prologusanak a cime (mely genette-i ertelemben egyben paratextusa is) Goethe Vanitas cimu versenek a kblcsonvett mottoja: Ich hab’ Mein Sach’ aufNichts gestellt. Raadasul a proldgus zarasat is egy Goethe-idezettel oldja meg: Mirgeht nichts Uber Mich! A harom vektor (Stirner fomuve - Goethe Werthere - Szabo Lorinc Az Egy almai cimu verse) tehat itt osszeerni latszik, s e metszespont magaban is alatamasztja dolgozatunk azon felteveset, hogy a Te meg a vilagkotet poetikai naplojaba nemcsak Stirner, de Goethe is irt, immar de facto. Arrol nem is szolva, amire Kabdebo Lorant hivta fel a figyelmem: a Stirner hasznalta motto a Kiilonbeke cimu vers poensoraban implikalt: „kulonbeket ezert kotottem I a semmivel”. (Szabo Lorinc, Kiilonbeke, Bp., Athenaeum, 1936, 184-186.) Noha a Kiilonbeke cimu koltemeny cimadd Szabo Lorinc ujabb koteteben, eppen a Te mega vilag zaro, husveti verse is lehetne.