Irodalmi Szemle, 2018

2018/6 - SZÍNHÁZ - Benkő Géza: Az öreg ( regényrészlet) / SZÍNHÁZ

csuztatott el papot hajnalban a temetoben. O felallt, mi atadtuk neki az utravalonak szant ajandekokat, mindiinknek megkoszonte, elpakolta a hatizsakba, csak a konyvemet nem. Kinyitotta, de nem lapozott bele, az elso par oldalt nezte meg csupan, gondolom azt hitte, irok bele valamit neki, valami szemelyeset. Hat ez eszembe sem jutott basszus. S akkor megtalalta. Egy darab papirt tettem a kdnyvbe, pont oda, ahol az eloszo van. Egeszen kozel kellett tartania a szemehez, hogy valamit lathasson a betukbol. A postacimem volt rairva. Megszoritotta a kezem. „Mindannyian Edentol Keletre vagyunk”, mondta, majd felsegitettiik ra a hatizsakot, meg egyszer megsimogatta a sirkovet, s elindult. Az unneplopalast volt rajta, alatta a fekete oltonye, csak a laban viselt a fekete oltonycipo helyett egy jokora turistabakancsot. Hamar elnyelte dt a sotetseg. Messze volt meg a hajnal. S ott, a felesege es a gyermekei sirjanal allva ugy ereztem, a Nap, tan soha nem is kel fel tobbe.