Irodalmi Szemle, 2018
2018/6 - SZÍNHÁZ - Benkő Géza: Az öreg ( regényrészlet) / SZÍNHÁZ
BENKO GEZA AZ OREG 2016. november 28. - Hetfo Reggel hatkor megnyikordult a kiskapu. Mar rajtam volt a sziirke posztokabatom, a boltba indultam epp, kezem a kilincsen, de annyira meglepodtem, hogy a konyha ajtajat kifele nyomtam, pedig befele nyilik. Valami baj kell legyen, lion sosem jott meg at hetfo reggel hozzam. Alltam az ajtonal, egyre kozelebbrol hallatszottak a lepesek, ez nem lehet lion, futott at az agyamon, az o jarasanak a zaja egeszen mas. Kopogtatni meg plane nem szokott. Marpedig ez kopogtatas volt. Az a valaki odakinn bekopogott az en ajtdmon. Soha, sem lion, sem Bagoly vagy Karo nem kopogtattak. Egyszeriien bejottek hozzam. Csikar mas eset, o a kapuban szokta megvarni, amig kimegyek ele. Csengom nines, kutyam sines, hogy ugasson, ha vendeg all a hazhoz, a kiskapu nyikordulasabol tudom, ha jon valaki. Csikar leparkol a toldkocsijaval a kiskapunal, kinyitja meg bezarja vagy haromszor legalabb. A nyikorgas az o csengetese. Megint kopogtatott az a valaki. Nyitom, mondtam, majd kuncogtam egyet. Ott allok az ajtonal, meg mindig szorongatom a kilincset, mi a francnak kell bejelentenem, hogy „Nyitom”, lenyomom azt a nyomorult kilincset, s ennyi, nem? A tisztelendo ur allt elottem. Kezeben egy kisebbfajta bdrond. Mint a regi orvosi taskak. Kopott, barna bor. Pergamensziirke volt az area, szeme alatt karikak. De azert egy eroltetett mosolyt megeresztett felem, s ugy kbszont nekem. „Jd reggelt, bemehetek?”
