Irodalmi Szemle, 2018
2018/5 - Szászi Zoltán: A hajószakács fia és a náthás szfinx (regényrészlet)
SZASZI ZOLTAN A HAJOSZAKACS FIA ES A NATHAS SZFINX Aznap kiilonleges nap volt. Aznap Zeze meselt. Gepolajtol eppen csak egy picit feketelld kormet piszkalgatta nagy mugonddal, egy hosszaban bicskaval gondosan kettehasitott fogpiszkaloval - ugyanis Zeze egesz nap egy kistraktorokat es motorfureszeket arusito bolt hatso helyisegeben reparalta a reklamaciora visszahozott gepeket, mikozben az ordkmozgd megvaldsitasan almodozott - amikor egeszen veletleniil rasutott a nap a poharara. Latva a prizmaszeruen szdrddo fenyt, a halvanysargas nagyfroccset napnyugat fele emelve igy szolt: - Igyunk egy regi nyari nathara, ami sulyos kimenetele ellenere megmentette az eletemet es meghosszabbitotta a gyerekkorom legszebb vakaciojat, es kozben meg majdnem hajlektalanna tette a csaladot! Mi ugy neztiink ra, mintha egy megtestesiilo UFO asztronauta tilt volna le kozenk, hiszen Zeze egyaltalan nem a tosztokrol es nem a sok beszedrol volt ismert kicsi kocsmank felettebb zart frdccsbarati kozonsege elott. Bebi, a vilag legtapasztaltabb zsakoloja; Adjegytizest Zolti, altalanos fegyverszakerto, es Rejto Jeno ket labon jaro teljes, emberborbe kotott kiadasa; valamint kocsmai sakkbajnok, Szorikem, nyugalmazott haborus bunds, egykori Opel-, Mercedes Benz-, Volkswagen-szerelo es kibukott kisnemes; meg en, akit mindenki Tintasnak hivott, reszben allando noteszba valo firkalasom, reszben a rossz golyostollak miatt mindig enyhen kek vegii ujjaim miatt; tehat ez a csodas tarsasag pisszenni sem mert. Csendben es tiirelmesen vartuk a folytatast. Zeze felemelt poharat latva halkan mi is felemeltiik a csorba, es tessek-lassek modon elmosott poharunkat, majd koccintottunk a toszt mondojaval, es igen lassan huztuk le az italt. Elvezve a csiklanddsan friss szoda, es a fanyar Limbachbol szarmazo zoldszilvani aldott es agysejtekig hato, frissito egyutthatasat. Nyar volt, egy olyan „de regi nyar”. Hm, edes jo istenem, miert szep minden regi nyar, csak mindig pont az idei latszik csunyanak, legalabbis mindig ezt hiszi az ember. Szoval egy regi nyar volt, iiltiink egy billego kocsmai asztalnal, fejiink felett az eg, labunk alatt a gombaszogi banya veres daralt murvaja, neztiik Zezet, mikozben majdnem kiugrott a sziviink a nagy varakozastdl, hogy mit fog meselni az egyebkent csak nagy ritkan megszolald baratunk. Szoval aznap Zeze meselt. Sose felejtem el! „Van ennek mar tan husz eve is. Bizony. Valoban. Gondolom, nem tudjatok, az apam szakacs volt. Nekem nem kellett imadkozni, se hetkoznap, se vasarnap az ebed elott, mint masoknak, en tudtam, hogy mindig jo a kaja, apam megbizhatoan jo dolgokat keszitett, meg ha kiserletezett is olykor. Ne rbhogjetek ki, en egy jol fozo ferfinak a fia vagyok! Ritka
