Irodalmi Szemle, 2018
2018/5 - Orcsik Roland: Az ismeretlen tükre. Danilo Kiš nyelvi szilánkjai (tanulmány)
ironikus valtozatakent is felfoghato: „Az evilagi grammatika szamara ilyetenkepp tokeletesen hasznavehetetlenne vald Alef/Szdveg ezek utan csak sovargas targya, nosztalgikus viszonyitasi pont lehet, amihez kepest - mint Borges irja - az irodalom csak »tevedes«.” (Szabo, 2000, 78) Ugyanakkor Borges a metafizikus kombinatorika kabbalisztikus elvevel nem ironizal, hanem inkabb azzal, hogy az leirhato lenne az irodalom eszkozeivel, hogy a „romlott nyelv” lekepezheti az abszolut, romlatlan, isteni nyelvet: „Minden nyelv csupan jelek abeceje, melynek hasznalata foltetelezi a multat, es ezt minden beszelgeto ateli. Hogyan kdzoljem masokkal ezt a vegtelen Alefet, melyet csak alig fog fol elenk emlekezetem? A misztikusok hasonlo helyzetben ontjak a jelkepeket: ha az istenseget akarja kifejezni, egy perzsa a madarrol beszel, amely valami modon minden madarat kepvisel; Alanus de Insulis egy gdmbrol, amelynek kozeppontja mindeniitt van, de a keriilete sehol; Ezekiel egy negyarcu angyalrol, aki kelet es nyugat, eszak es del fele fordul egyszerre. (Nem ok nelkul emlitem ezeket a megfoghatatlan hasonlatokat; kapcsolatban vannak az Aleffel.) Talan megengednek az istenek, hogy en is valami hasonlo kepet talaljak, de akkor elbeszelesemet megrontana az irodalom, a tevedes. Egyebkent megoldhatatlan a kerdes: a vegtelennek csak reszleges felsorolasa.” (Borges, 1986, 346) A „vegtelen reszleges felsorolas”-anak elvet erdemes dsszefuggesbe hozni azzal, ahogyan Kis hasznalja a felsorolas poetikajat. Olykor a muveiben az idegen nyelvii betetek is ezekben a felsorolasokban talalhatoak, ezt a poetikat a szerzo Borges nyoman ertelmezi: „»A felsorolas az egyik legdsibb koltoi eljaras - gondoljunk csak a Zsoltarok Konyvere a Szentirasbdl, az elso korusra a Perzsakbol es a galyak jegyzekere Homerosznal; elsdsorban nem a terjedelmevel, hanem az igek finom kapcsolataval, a szavak szimpatiajaval es osszeferhetetlensegevel’ kelt hatast« (Borges). Az egyedi nevek (emberek, varosok, novenyfajtak nevei) kozott mindig ilyen kblcsonds vonzas es taszitas uralkodik.” (Kis, 1994, 45)5 A szavak kozotti eleven viszonyrendszer feltetelezese ismet a kabbalat idezi: „ Abulafia szamara a teremtes, a kinyilatkoztatas es a profecia a nyelvi vilag jelensegei: a teremtes az isteni iras olyan aktusa, amelyben az iras formalja a teremtes anyagat; a kinyilatkoztatas es a profecia olyan aktusok, amelyekben az isteni szo nem csupan egyszer, hanem vegsd soron mindig megismetelhetd modon beleomlik az emberi nyelvbe es - legalabbis potencialisan - vegtelen gazdagsaggal, a dolgok osszefiiggeseibe vald merhetetlen belatas gazdagsagaval ruhazza fel. [... ] Abulafia szamara Isten neve a legfdbb kifejezes, amely mintegy fokuszkent fogja ossze az osszes nyelvi mozgast. Ez a nev hat kdzre a betuk kapcsolatanak minden folyamataban es kapcsolataik kapcsolataban, egeszen a vegtelensegig.” (Scholem, 1995, 149, 153) 5 „»Nabrajanje je jedno od najstarijih pesnickih prosedea - setite se samo Psalama iz Svetog Pisma, prvog hora iz Persijanaca i kataloga lada kod Homera - a osnovna zasluga enumeracija nije duzina, nego tanani spoj glagola, simpatija i neslaganje’ reci.« (Brohes). Osobna imena (ljudi, gradova, bilja) uvek su u takvom uzajamnom spoju privlacnosti i odbojnosti.” (Kis, 1983, 27)
