Irodalmi Szemle, 2018
2018/5 - Orcsik Roland: Az ismeretlen tükre. Danilo Kiš nyelvi szilánkjai (tanulmány)
nyelv” metafizikajat idezi. Ebben a felfogasban a nyelv eleve forditas, amikent azt Walter Benjamin allitja egyik irasaban: „A dolgok nyelvenek forditasa az ember nyelvere nemcsak a nemanak a forditasa a hangzora: a nevtelen forditasa is a nevbe. Ez tehat egy nem tokeletes nyelv forditasa egy tokeletesebb nyelvre, s nem lehetseges ez maskent, mint valaminek, nevezetesen az ismertnek a hozzatetelevel. Ennek a forditasnak az objektivitasaert pedig Isten szavatol. Hiszen Isten teremtette a dolgokat, a benniik levo teremtd szo a magja a megismero nevnek, ahogyan Isten is nevet adott vegtil minden egyes dolognak, miutan megteremtette oket.” (Benjamin, 2001, 17) Benjamin a kabbalisztikus hagyomanynak megfeleloen feltetelez egy paradicsomi, romlatlan, tokeletes nyelvet: „[...] ahany forditas, annyi nyelv, mihelyt az ember kiesett a paradicsomi allapotbol, amely csak egy nyelvet ismert.” (Benjamin, 2001,18) Ehhez kapcsolddik Benjamin elhiresiilt, am valojaban a kabbalabol kdlcsdnzott cserep-hasonlata, miszerint a muforditas toredek, „egy nagyobb nyelv toredeke”. (Benjamin, 2001, 80) A kabbala-kutato Gershom Scholem szerint a Jecira konyve (Szefer Jecira) az elso olyan szoveg, amely megalapozta a kabbalisztikus nyelvmisztikat. Eszerint Isten 32 osvenye 10 dsszambol es 22 betubol (massalhangzdbol) all. Jellemzd, hogy a forditasok eltereseket mutatnak: „A Jecira konyvet gyakran forditottak le europai nyelvekre. Mivel a szoveg szamos helye igen problematikus, a forditasok gyakran jelentosen elternek egymastol.” (Scholem, 1995, 118) Most nem melyediink el ezekben a problematikus reszekben, inkabb a kombinatorika elvere helyezziik a hangsulyt, ugyanis ez mutatkozik majd meg szervezd elvkent Kis csaladtorteneti trilogiajaban is. A vegtelen kombinatorika teoldgiaja Abraham Abulafiahoz kotddik, Benjamin idealizalt nyelvfelfogasa az o nezetehez is kotheto: „Mivel minden nyelv a szent nyelvbol jott letre romlas reven, marpedig a szent nyelvekben kozvetleniil tagolodik a nevek vilaga, ezert kozvetve meg osszefuggnek vele.” (Scholem, 1995, 155) Ezt a vilag jelensegeivel kozvetlen kapcsolatban allo nyelvet Umberto Eco a kovetkezdkeppen ertelmezi: „[...] a nyelv nem abban az ertelemben felel meg a vilagnak, ahogyan a jelold a jelentesnek vagy referensnek. Isten a vilagot nyelvi hangok vagy betuk segitsegevel teremtette, am e jelek nem valami eleve letezot jelolnek, hanem a vilag alkotdelemeihez mintaul szolgalo formak.” (Eco, 2016, 44) A kabbalista Joszef Gikatilla azt allitja ezzel osszefuggesben a Torarol, hogy: „Isten szava eljut ugyan mindenhova a vilagban, es jelentesben vegteleniil gazdag, amde nines
