Irodalmi Szemle, 2018
2018/5 - Csehy Zoltán: Michael Tarchaniota Marullus. MIXA'HA MAPOYAAOETAPXANE I'QTHE. Egy második generációs migráns költő a reneszánsz Itáliában (tanulmány)
Egy masik Ecnomus ellen (3, 29) cimu verseben a gorogseg kulturajat ert tamadaskent kezeli Poliziano egyes allitolagos kijelenteseit, a vers azonban celtalan szitokaradatta valik: Joggal vadolta nyelvem egy „tudds” alak, hogy arra nines szavunk: „tahd”, nagyobb sertes vagott fejemhez azzal, hogy gorog Cicero nem akadt, holott ha ratermettferfit s tudost akarsz, ezrevel sziilt gorog hazam! Poliziano hogyha hivhatja nepet ekkepp: barom, taho, lokott, gorog baratainknak lesz rd par szavuk: felmuvelt, nyegle, altudos. A iamboszkolteszet antik hagyomanyait idezi az 3, 50. szamu, Ecnomus ellen frt invektiva, melyben Poliziano a gorogseg egyetemes sertegetojekent tunik fel, aki gorogebb a gdrognel, mikozben csak egy senkihazi graeculus: Miert szidod gorog nevem s hazam nevet, azt mondva csak, hogy „graeculus”, sfoldet turd apadrol zengsz Pulcianoban, es aljas fivereidrol? Okadd ki mergedet, gyerilnk, okadd ki mind- psyllus kezekbe estel! - a merget, mellyel annyi nagynevit nemest sertettel meg es gbrbgbt. Okadd, ha mondom, Nem hallod, mint zeng a hang, s ostorcsapas kesztil, te pocs? Pukkadj meg! Mert nezel kdriil? Ne taktikazz, idohuzd, paraszt faszfej! Munkara jambusok! Cibaljatok vadul, de lam eseng maris. Remek: hany boven. Mennyi szenny! Valo igaz: puhanyoktol kellfelni, lam.
