Irodalmi Szemle, 2018
2018/5 - Csehy Zoltán: Michael Tarchaniota Marullus. MIXA'HA MAPOYAAOETAPXANE I'QTHE. Egy második generációs migráns költő a reneszánsz Itáliában (tanulmány)
Friss viragoktol a teto betarkult, felfas ajtokon violakfuzere diszlik, esfenylo koszorus szuzek kozt allnak az ijjak. Kdlykdk eneklik, hogy a rndjus eljott, venek orommel vigadoznak ujfent, szertejokedv tombol, oromben uszik nagy s kicsi egykent. Vallra omlo furtjeivel Cupido fenylik, es sdfrdny kopenyet kibontja, oly veszelyes, hisz tele tegze nyillal, s ija sem ernyed. Rebben es szallong, ide-oda roppen, tancra szolit sokfiatal szerelmest, cselvetesekkel a paranyi lanyban furge tuzet szit. Elvegyiil szepen a szuzek koze o, es az egyik szoke hajat befonja, es a masiknak csupafeny lesz area, s izzik a sok szem. Most ne sirj, Rhallus, mire jo a banat? Megsirattuk mar letarolt hazankatl Felre gonddal most! Vigadozni illik, hivgyonybr es kej! Mert sirankozzunk mi orok kinok kozt, kurta letiinket rovidebbre fogvan? Mig a vesz tombolt, bromiink is eledt, hisz befogadtak! Hdromeves bort akarunk ma, Hyllus! Banat es rosszkedv, menekiilj elolunk! Geniusom s en magam is idozzunk most csak a fenyben!
