Irodalmi Szemle, 2018
2018/4 - SZLOVMAGY - Seres Róbert: Aputól szeretettel (próza) / SZLOVMAGY
- Joi van, na! - nyugtatgatom, mikozben atnezek a hohegyem felett egyenesen Rekuek villogo egokkel diszitett ablakara. Nekik mindenhol van redonyiik, megsem hasznaljak. Olyanok a karacsonyfa kdriil, mintha szindarabot jatszananak a kirakatban. De nem erdekel annyi embert, mint anyum eloadasa. Naluk vannak a nagysziildk, osztogatjak az ajandekokat. Latom, ahogy Reku apukaja Mikulas-sapkaban bohockodik, es vattat hasznal ho helyett, idekint anyam meg az igazival temeti be a homlokat. Csak rakja a fejere, mintha az segitene rajta. Zorren a kiskapu. Oda sem kell neznem, hogy tudjam, neman kozeledik Erik apu. Hatam mdgdtt egyre hangosabban ropog a ho. Anyam nem erzi a veszelyt, megint razendit:- Megfagyoook! Nem ertem, miert hfvja fel magara a figyelmet. Ha szotlanul pakolna tovabb arcara a havat, nemsokara el is tunne, es akkor Erik apu sem allna foie, es nem kerdezne tole, hogy bejossz, bazdmeg, bejossz vagy tovabb csinalod a fesztivalt?- Ki vagy, geci? Nekem te nem parancsolsz!- Nem birsz leallni? He? - es csattan a pofon, vagyis nem tudom minek nevezzem, mert Eriknek bkolben volt ugyan a keze, de olyan parasztlengoset adott, mintha pofozkodna. Anyam feje eloszor hatrabicsaklik, neki az oszlopnak, majd elore, hofelhot bolintva felem. Hirtelen bele szorul a szusz. Megprobalok kozelebb menni hozza, hogy lassam az orrabol csurgo vercsikokat, amelyek lassan befestik az ajkait. Csillogo fekete szeme tagra nyilt, es jo darabig nem tudom eldonteni, hogy elajult, vagy meghalt, vagy csak csodalkozik, hogy egy ilyen lepkefing utestol eleredt a vere.- Nyomas befele - mondja mindkettonknek Erik apu, hatat forditva anyamnak. - Ha meg egyszer ki kell jdnnom... Nem eled tul. Anyum nyujtja felem a kezet, talan azt hiszi, sikeriil dt felhuznom. Ilyenkor nem jut eszebe, mennyire kicsi vagyok. Azt eri csak el velem, hogy raessek. Meleg, nyalas csokot nyom a homlokomra, majd lassan feltapaszkodik, mikozben engem belenyom a hoszonyegbe. Kovetjiik Eriket, aki ezuttal gond nelkiil betalal az osszes ajtdn. Akkor kezdek fazni, amikor visszabujok a pokroc ala a tesdim koze. Furcsa, hogy ami maskor gyorsan abbamarad, most nem bir csillapodni. Vacognak a fogaim, arcom annyira forro, hogy Rudika almaban hozzam nyomja a sajatjat. Almos vagyok, de nem tudok elaludni a reszketestol, pedig mar a zene sem bombdl. Erik ledol az agyukba, anyu az asztalnal kokadozik, aztan eszreveszi a falon logo Jezuska mamajanak kepen diszelgo trutyit, es rekedten rikacsolni kezd:- Te, mocsok! Mit csinaltal dedanyam kepevel? Erik talan nem is tudja, hogy arrol a keprol van szo, amit nyar vegen talaltunk egy haz elott a faluban. En kozben elkezdem szopogatni az ujjaimat, erdekes, hogy az egyik epres, a masik csokis izu a sutitol.
