Irodalmi Szemle, 2018
2018/4 - SZLOVMAGY - Lomboš Kornélia: Livia Bitton-Jackson trilógiája és a transzkulturalizmus (tanulmány) / SZLOVMAGY
altalanos jellemzoje a migrans irodalom alkotasainak, vagyis „az »amerikai alom«, Amerika, mint az »Igeret foldje« retorikaja paradigmatikus szerepet jatszik a bevandorlo oneletrajz narrativ semajaban.”32 Ellike eseteben a pozitiv elmenyek, a metrozas, az amerikai gasztrondmia, a boseg es a biirokracia lendiiletessegenek felszinen at hamar kiutkozik az urdrn az otthon remenyenek drdmeben. Az 1945 utani Csehszlovakiaban megelt nyomor utan az Ainerikaban latott boseggel tarsulo pazarlas rettenettel tolti el Elliket: „Dermedten uldk. Nahat... Ez Amerika? Magas sarkon billego, festett szaju siildolanyok! Es kidobjak a csodaszep, kremszinu, patentos, bdr kdromcipdt, csak mert elszakadt a pantja!”33 Amerika mint kulturalis keret teret adott arra, hogy osszevetesre keriiljenek az uj es a regi (csehszlovak) korulmenyek. Jo pelda erre az, amikor Elliket, aki tanari allast vallalt az USA-ban, megfedtek a diakok testi fenyiteseert. A lany reakcioja a kovetkezo volt: „De hat... hogy tanithat ugy az ember, hogy nem oszt ki idonkent egy-egy taslit?”34 A fohos minden multbeli idegensegtapasztalata ellenere nem tudta teljesen levetni forraskulturaja oroksegenek elemeit. Az adaptacio, az uj korulmenyekhez valo alkalmazkodas mellett a trilogiaban jelentos szerepe van az utolagos traumafeldolgozasnak is, mely „emlekezetmunka”35 gyakori eleme a transzkulturalis tematikaju regenyeknek. A tortenet folyaman szamos helyen jelennek meg Ellinel a PTSD (Posttraumatic Stress Disorder) tiinetei, melyre jo pelda az, amikor a lany eloszor utazik metroval kisero nelkiil, s a szuk teriiletre osszezsufolddott emberek kozt ugy erezte magat, mintha ismet a koncentracios tabor fele szaguldo vonaton lenne: „Kapd ossze magad, Friedmann Elli, nem ott vagy mar, hanem Amerikaban, a metroban, nem a tultomott marhavagonban Auschwitz... Plaszow... Dachau fele... A remalomnak vege: dolgozni indultal, metroval.”36 A koncentracios taborok hatasa utolag is befolyasolja Elli eletet. Egyreszt zavaro tapasztalatokra tesz szert tanari gyakorlata soran azaltal, hogy az iskola vezetosege tabuizalta a zsidokat ert traumakat: „figyelmeztettek, hogy ne beszeljek a lagerekrol, hogy az amerikaiak nem akarnak hallani roluk... nem akarjak tudni, mi tortent ott.”37 A mult folyomanya az is, hogy Ellike dnnon noisegevel valo kapcsolata is rengeteget valtozott a trilogia elorehaladtaval. Az ove is egyfajta „transznacionalis noi tapasztalat,”38 mivel noisege mindig az aktualisan hatalmon levo kultura szabalyainak rendeli ala magat. A trilogia kezdeten a fdhos onkepe nem eppen pozitiv: „Tul magas vagyok, esetlen,”39 sot csunyanak latja magat azaltal, hogy szoke haja es kek szeme kiszoritja ot a zsido szepsegideal keretei koziil. Ezzel szemben auschwitzi tartozkodasa alatt epp a kiilleme (szoke haja es kek szeme) keltette fel Mengele figyelmet annyira, hogy a szelekcio idejen a tulelok koze sorolta, mely jelenet ramutat a szepsegkepzet kulturalis meghatarozottsagara. 3 2 Meszaros, i. m„ 244. 3 3 Bitton-Jackson, Livia, Hello, Amerika!, At Home Galery, Somorja, 2014, 29-30. 3 4 Uo., 135. 3 5 Jablonczay, i. m., 150. 3 6 Bitton-Jackson, Livia, Hello, Amerika!, 76. 3 7 Go., 138. 3 8 Jablonczay, i. m., 153. 3 9 Bitton-Jackson, Livia, Ezer evet eltem, 15.
