Irodalmi Szemle, 2018
2018/4 - SZLOVMAGY - Mizser Attila: Ami felette, ami alatta. Önreprezentáció és antológiakultúra a kortárs "szlovákiai magyar" irodalomban (tanulmány) / SZLOVMAGY
koltdket kapcsolta ossze3 . Ezeknel azonban szubverzivebb volt, es nagyobb kritikai visszhangot kapott az 1970-es Egyszemu ejszaka4 , amely Tozser Arpad szerkeszteseben es eloszavavalj elent meg. A kotetben azok a fiatal koltok szerepeltek, akik helyet kaptak korabban az Irodalmi Szemle Vetes cimu, palyakezdoket kozlo rovataban. A gyujtemeny erdekessege, hogy a valogatas fo szempontja esztetikai: a legujabb megszolalasoknak ad teret: hatterbe szorul a regionalis identitas versbeli kifejezesenek a kerdese, valamint a kolteszet peldazatszerusege is. Az uj generacio egyik kritikusa eppen Szalatnai Rezso, aki az uj kolteszetet biralo irasaban paradox modon a lira megujulasanak egyes aspektusaira mutat ra: 3 Fiatal szlovakiai magyar koltok (1958, valogatta es a bevezetot irta Turczel Lajos. A kotet a „nyolcak” antoldgiajakent valt nevezetesse, lenyegeben az dtvenes evek kozepetol fellepo koltok (Cselenyi Laszlo, Fecso Pal, Gyiire Lajos, Kulcsar Tibor, Zs. Nagy Lajos, Petrik Jozsef, Simko Tibor, Tozser Arpad) egyiittes jelentkezese volt. Vo. http://adatbank . sk/lexikon/antologiak-19181989/ 4 Fiatal szlovakiai magyar koltok (1970), osszeallitotta es az eloszot irta: Tozser Arpad. A sok vitat kivaltd antologia az Irodalmi Szemle Vetes c. rovataban feltunt koltok verseit tartalmazza. Aich Peter, Keszeli Ferenc, Kineczko Mihaly, Kulcsar Ferenc, Mikola Aniko, Nemeth Istvan, Szitasi Ferenc, Toth Laszlo, Varga Imre. Vo. http://adatbank.sk/lexikon/ antologiak-19181989/ 5 Szalatnai Rezso, Az uj kolteszet buktatoi, Irodalmi Szemle, 1969, 9, 844. „ Akar verskotetben, akar a Hetben, akar az Irodalmi Szemleben olvasom verseiket, szomoruan, csiiggedten hagyom abba. A proza, a cikkek, ismertetesek a szlovakiai magyar problemakrol szolnak, a versek azonban ezt a mondanivalot messze elkeriilik. Ez az elso, amin megiitkozik az ember. Az ifjti magyar lirikusok Szlovakiaban nem jarjak a magyarsag utjat; nem lelegzenek se Pozsonnyal, se a videkkel, sem Gdmorrel, sem Nograddal; nem ereztetik Ersekujvar izet, a Sajo vizet, Leva piacat, Kassat. A szlovakiai magyar kolteszet valaha eppen a taji es tarsadalmi valosag tukrozesevel valt jelentosse, kiilon hangga a magyar lira egysegeben. Gondoljunk csak Gyory Dezso es Mees Laszlo verseire, egesz koltdi gyakorlatukra! A mai versekbol mit sem tudunk meg korunkrol es helyzetiinkrol, videkeinkrol es tarsadalmunkrol. Az irodalom szinte kettehasadt: a proza felveti a magyar tarsadalom kerdeseit, s muveszi igennyel abrazolja a valosagot; a fiatalok liraja ellenben messze elkeruli azt, jdforman megtagadja, megpedig egysegesen, mintha tiintetne vele, mintha elozetesen megallapodnanak abban, hogy a valosagrol nem enekelnek, ezt elutasitjak.”5 Az Egyszemu ejszakat kovetden az antologiakultura mar nem annyira osszegzo, a regio irodalmat szemlezo jelentoseggel birt, hanem eppenseggel a nemzedeki megjelenes forumava valt, igy nemesak generacios, hanem irodalomszociolo-
