Irodalmi Szemle, 2018

2018/4 - SZLOVMAGY - Forgács Péter: Itt az idő (próza) / SZLOVMAGY

Masnap reggel olyan frissen ebredt, mint mar nagyon regen. Felszabadultan, nyugodt tempoban haladt a hid fele, a bortaska most a vallan logott, keze­­ben a dolgozatokkal teli reklamszatyrot tartotta. A folyonak ezen az oldalan kis, narancssarga autos daru segitsegevel szereltek le az unnepi zaszlokat a setany villanyoszlopairol. A jarda, meg ilyenkor, a reggeli csucs idejen is, maga volt a beke szigete. Mellette az uton folyamatos gepkocsisor torlodott fel, tapinthato volt a fesziiltseg. Nap mint nap ugyanaz a tiilekedes, hare a savokert, csak hogy iddben erkezzenek a munkahelyukre. A buszmegallo­­ban zombik modjara, erzelmektol mentesen varakozott a tomeg. Elhaladva mellettuk azt erezte, hogy - veliik ellentetben - o ura a sajat sorsanak. Felert a hidra. Fura erzese tamadt, amikor letekintett a folydra. Sziir­­kebbnek es baratsagtalanabbnak latta a ddlyfosen hdmpolygd vizet. Most nem allt meg a korlatnal, csak a fejet forditotta a folyo iranyaba, azt is csak par pillanatig. Ugy erezte, a tortentek utan mar nines mit mondaniuk egy­­masnak. De azert nem allta meg, hogy felhangosan oda ne bokje:- Tevedtel, baratocskam, nines meg itt az ido. Az epp arra jaro kozepkoru nd csodalkozva fordult a hang fele. Pedig a ferfi nem is erzekelte a vele szemben haladokat. Megint kikapcsolt. A ta­­nyat latta maga elott. Ott ultek a faragott asztal koriil mindannyian: Vera, Tamas, Nori, sot, Orsi is, az udvarrol fiatalok kacagasa hallatszott be - a di­­akjai egymasnak mutogattak a dolgozatfuzetiikbe keriilt apro rajzokat. Min­­denki ott volt. Csak sajat magat nem latta sehol. Kozben leert a hidrol. Gepiesen haladt a jardan. Megalit a zebranal, a negysavos ut szelen. Egyediil. Legalabbis ugy erzekelte. Es vart. Egy jelre. Egy apro villanasra. Meg nines itt az ido. Meg nines. Vagy megis? Elindult. Atlepett a vakito fenyen, bele a melykek sotetbe. Es akkor megpillantotta magat. Megnyugodott. Ott iilt a tobbiekkel a faragott asztalnal. EMBERMESEK 3, 2001, ANALOG FOTOGRAFIA, 30x40 CM

Next

/
Oldalképek
Tartalom