Irodalmi Szemle, 2018

2018/4 - SZLOVMAGY - Forgács Péter: Itt az idő (próza) / SZLOVMAGY

FORGACS PETER

ITT AZ IDO

Csak nem kezdodo oriilet vagy paranoia jelei ezek? Erzett magaban hajlamot a mar-mar beteges elmelyiilesre. Szamtalanszor elofordult vele, hogy szakmajabol eredoen valamely termeszeti rejtely, esetleg matematikai problema annyira lekototte a figyelmet, hogy a kiilvilag jelei el sem jutottak a tudataig. Kikapcsolt. Hosszu perceken, neha orakon at kizarolag befele elt. Ilyenkor a tekintete uvegesse valt, es csak a szemeben villodzo teboly jelezte extatikus allapotat.

De a mostani eset mas volt. Sokkal egyszerubb. Ott, a hidon allva azt erezte, el kell szamolnia az eletevel dnmaga es a szerettei elott. Egyertelmu volt szamara, hogy a sugallat valahonnan a folyo felol erkezett, es egy pillanat alatt behalozta az elmejet. Masnak ejjel, almaban vannak hasonlo latomasai, vele mindez egy atlagosnak mondhato nap legfenyesebb orajaban tortent, az unnepre kesziilodd, zsufolt nagyvaros kellos kozepen. A folyo felett.

Egy feher kirandulohajo hatalmas orra uszott ki a hid alol, fedelzeten pedans oregurak es megkimelt idos holgyek iildogeltek rattan karszekeikben. Mosolyogva integettek fel a hid korlatjan kdnyokld bameszoknak, koztuk neki is. Kelletleniil bar, de visszaintett. „Munkaban megfaradt nemet nyugdijasok” konstatalta kisse gunyorosan, megpillantva a felsegjelzest a hajo tatjan. „Oket bezzeg nem kiserti a szamvetes!” Vetett meg egy hanyag pillantast a hajo mdgdtt fodrozodd vizre, majd elindult a masik part fele. Kicsit temposabban haladt, mert egyszeriben ugy erezte, nines vesztegetni valo ideje.

EMBERMESEK 2, 2001, ANALOG FOTOGRAFIA, 30x40 CM