Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Szászi Zoltán: Mese egy városról (próza)
allomas szolgalati teriiletere lepett. Postas kifuto nyari diakmunkasnak is. Kisujjbol ment a biztonsagi kerdescsomag. A menetrend is. Hogy is volt? Egesz nap hat par szemelyvonat, plusz nyolc gyors, Praga Moszkva ellenpolusokkal. Meg egy nemzetkozi gyorsteher hajnalban, Kassa Pozsony, egy gyorsteher Zolyom Kassa kozt, esti es reggeli manipulak. Az elosztd vonat, a ddcogd dreg masinaval. Hol tiz, hoi harminc vagonnal. Egy sarus, egy fekezo, egy kapcsold ember. Egy gepesz. A 720-as dizel meg a tolatokhoz volt rendelve. Ment minden. Mint a karikacsapas. Ezt sose ertette senki. Hogy kell karikat csapni. De mindenki igy mondta. Szoval reg volt. Mulik a tudasa. Elmulik, mint a dicsosegtabla. Bizony, mar az sines. Szazvagonos teherszerelveny se. Az csak a szocialista munkaversenyben volt, anno. Ugy meseltek a venek, hogy meg Sztalin alatt. Ejjel-nappal futottek a kis indohazat. Ket 498-ashoz eleg vizzel. Az micsoda egy elegans mozdony volt! De reg nem jar. Semerre. Kivonva a forgalombol. Minden regen volt. Mi minden volt regen. Minek hajtogatni ezt a regen voltot? De miert ne? Volt akkor karton vonatjegy. Emlekszik ra. Lyukaszthato. A napi datumot rautotte a jegykiado. Csak ugy dongott az asztal. Volt. Ez is. Meg az is, hogy lyukasztott a kalauz. Sinbohocnak hivtak a vasutast. Elment az ido. Nagyon el. Amikor meg igy dolgoztak. Lenne ma valaki vasutas? Mikor mar nem kell annyi ember. Regen? Sok kellett. Emberhus tointe be a munka altal iitott lyukat. Mar nem. Ma mar munka sines. Az is igaz. Nem is kell. Az ember se kell. Embernek a munka se kell. Szoval regen lyukasztottak a jegyet. Megvaltoztak a regi idok, semmi se a regibb.