Irodalmi Szemle, 2018

2018/2 - ESTERHÁZY - Szászi Zoltán: Mese egy városról (próza)

mondtak az irigyek. Talan o a legtobbet. De tenyleg sokat is terdepelt! Csak igy tudta a padlot felmosni, ami szinten a malhazoban dolgozo munkatoltetebe tartozott. Hogy az irigyek mas­­keppen ertettek a terdepelest? Az ifju Arnyasi ezt meg nem ertette akkoriban. Azt viszont latta, hogy Iren, a malhazd masik alkalmazottja - aki ugyan meg Marisnal is lustabb volt, meg koverebb, es meg tiz ewel dregebb is, de megis mindig, mindenben pontos - nagyon felkapta a vizet erre a honap dolgozoja kitiintetesre. Irtozatosan csunya volt Iren. Mindehhez meg bi­gottan vallasos is. 0 bezzeg nem terdepelt fent az emeleten, a nagyirodaban, es o bezzeg allva mosta a padlot, egy hosszu, szalkas nyelii partvisra sziirke geprongyot tekerve. Az allomasfo­­nok elott sem allt viszont soha raporton hiba vagy reklamacio miatt. A nagy irodaba be sem jutott. Oda soha. Tehat nem is terdepelhetett ott. Az Iren, az csak a templomban tett ilyet. Nem tudta szegeny, vagy inkabb nem akarta tudni, hogy ott nem fizetnek olyan bokezuen a terdiziilet alkalmi terheleseert, mint az allomasfdnoki irodaban. Persze, csak ha igaz a piety - ka! Egyhavi berhez harminc szazalek premiumot. Persze mindez csak az irigyek szerint! Az legalabb hatszaz koronat tett ki, micsoda jo kis penz volt az akkoriban! Egy jo par cipot lehe­­tett belole venni. Meg maradt is egy pici apro. Ket iiveg griotka ara. Az egy kedvelt cseresz­­nye- vagy inkabb meggylikorfajta volt. Arra is eleg volt meg. Azt vette a Maris a majusi fize­­tesbol akkor. Az allomason a malhazd elott egy hatalmas cseresznyefa allt. Ma mar nyoma sines. Emlekszik valaki meg ra? Talan a Bebi, a zsakathelyezesi szakmunkas, magyarul troger, emlekezhetne. Akkor halt meg a felesege, mikor kivagtak a fat. Mehen kivuli terhesseg, elver­­zes. Ronda iigy. Bebi attol a perctol lett nem e vilagi. Demonjai lettek. De ez mas tortenet, hagyjuk ezt. Szoval a Mariska. Megerte neki a terdepelest? Neki, a kis gimnazistanak! Min­­denki megnyugodhat, be nem valtott igeret ez! Mar alkalom se igen lesz ra, meg hely se. A malhazd tires, de hat ki ad fel mostanaban csomagot az allomason? Postavagon sines mar. A valtok automatikusak, a jelzoket nem kell kezzel allitani. Tenyleg, az Irennel mi lett? Nem tudni, de arra hatarozottan emlekszik, a honap dolgozoja eset utan Iren felmondott a vasut­­nal, es elment a fdvarosba, valami aggok hazaba apolonak. Hogy apaca lett-e? Lehet! Mindig arrol almodott. Amugy meg ez egy durva es buta sztereotipia. Hogy csak a csunya es koverkes venlanyok mennek apacanak. Erre Arnyasinak sajat bizonyiteka van. Egyszer regen egy nem till fontos iigy miatt Pozsonyba utazott, es nyar volt meg rohadt meleg, amikor egy csodalatos lany tilt le vele szemben a gyorsvonat fulkejebe. Maig elotte van a kepe, meg sem kell magat kuldndsebben eroltetnie, ha fel akarja idezni. Karcsu, vorosesszdke haju, porcelanfeher borii, azurkek szemii, olyan hosszu szempillak takartak a kekseget, hogy egy okorszem elfert volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom