Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban (tanulmány) / ESTERHÁZY
3. A BESZELO TESTBEN LETEZIK A gyermek beszedere a kozvetlenseg jellemzd, az, hogy a nyelvi kifejezesek gyakran szo szerinti voltukban vonatkoznak a dolgokra. Elsokent az a feltuno, hogy sajat testi voltara es testi seriiltsegere folyamatosan reflektal, masok reflexioit, cimkezeseit megjegyzi, tulajdonkeppen szeretettel fogadja. A beszeloi nezopontbol ez allapot, nem tragikus, inkabb ertek. Ennek egy sajatos megnyilvanulasakent az e vilagi ertelmu nemasag, a testi korlat osszetalalkozik azzal, amit a beszeld valaszkent Istentol emberi szoban varna, hiaba. Ezt a helyzetet magatol ertodonek tekinti: „Az imadkozasomhoz nem kellenek szavak, igy jol jon a nagymama siiketnema Istene. Titkolom, hogy tudok beszelni, es nem adorn jelet, hogy ertenem, amit mondanak nekem.” (5. oldal). A siketnemasag belsoleg hallo es beszeld vilagaban valdsul meg az atlenyegiiles egyik e vilagi mozzanata: a gyermek beszelni kezd, azaz emberi hangon megszolal. Ez sajat maga szamara termeszetesnek vett csoda (egyszeruen nyugtazza, mintha nem lenne sajat maga szamara sem megrazo, hiszen a sajat monologjaban allandoan beszel, ez adja sajat onalkotasanak lenyeget), es mintha nem vennek eszre a kornyezeteben sem. A testben letezes kozvetlen anyagisaga jelenik meg a beszedben, mert ez a beszed a bennfoglalt imaval egyiitt az ontikus vilagban-benne-lethez a sajat testisegben van lehorgonyozva. Ennek peldaja a mezitlab jaras, vagyis az anyaggal valo kozvetlen erintkezes, ugy, hogy a sajat talp is anyagi jellegu. A szimbolikus vonatkozas osszetettsege a puszta anyag mellett az eld test erinteset is kiindulopontkent veszi, amikor peldaul a kiscsirkek eltaposasarol van szo. A gyengebbet eltipro erdsebb, minden mast feliilfro osztdn mozzanata a kozvetlen testi, anyagi tartomanybol attetel nelkiil valt a bun transzcendens vonatkozasaba. Hasonlokeppen megy vegbe a feny erzekelesenek tobbszori emlitese: a keves, sziirt, keskeny feny abban a szobaban, ahol a kitelepitett teljes csalad el, valds fizikai fenytoredek, amely egyuttal a dolgok lathatova tetelehez nelkiilozhetetlen, de keves. Ket reszletet erdemes idezni a konyvbol az anyagi es a transzcendens kozvetlen talalkozasara, az atmenet nelkiili ontikus kapcsolasra. Az egyik reszlet a kulaknak minositett, kenyszerbol befogado csalad asszonya es a beszeld gyermek anyja, a kitelepitett arisztokrata asszony kozotti viszony egyik epizodjabdl indul ki (17. oldal): „Roza, nem Rozsa, Roza neni, akit a sziileim is neniznek, a kulakne, roppant furcsallta, amikor eszrevette, hogy anyam nem takarit mindennap a szobaban. A por nagy ur, mondta csak ugy bele a levegobe. Folyton eltevesztem magamban ezt az „egy az Isten”-t. Amikor alaszallt, akkor
