Irodalmi Szemle, 2018

2018/2 - ESTERHÁZY - Bakos Gyöngyi: Átszállási lehetőségek (próza)

jol reagalni, kerdezem. Nem tudom, feleli. Miert kell felhivni egy volt szerelmedet innen, es honnan tudod, hogy maganyos? Mert irta, hogy nines jol, feleli. Miert vagytok meg kapcsolatban, kerdezem. Nem iga­­zan ertette meg, hogy vege, feleli. Es tudja, hogy velem vagy Parizs­­ban, kerdezem. Nem, de o sines most Magyarorszagon, feleli. Tudja egyaltalan, hogy egyiitt vagyunk? Nem tudja. Es mikor mondod el neki, kerdezem. Faradt vagyok, beszeljiik meg ezt holnap, feleli. Te hiilyenek nezel engem, kerdezem. Nem nezlek hiilyenek, feleli, csak aludni szeretnek. Imadom Disneylandet, kepzelje, olyan berletem van, amivel egesz ev­­ben korlatlanul mehetek, mondja Ilona. Hetvenharom eves, legalabb szaztiz kilo. Elkepzelem ot Disneylandben. Parizsra amugy egy honap se eleg, ugyhogy mindenkepp jojjon vissza, kedvesem. Kedvesemnek hiv. Bozsi nenire emlekeztet. Korulbeliil tizeves koromig kethetente mentiink Bozsi nenihez biciklivel. Mindig szoda volt, malnaszorppel, es dios kosarka. Azt hiszem, azert emlekeztet Ilona Bozsi nenire, mert o is kedvesemnek hivott. Vagy kedveskemnek. Nem emlekszem pon­­tosan. Bozsi neni valamikor meghalt, es tobbe nem mentiink hozza, azota nem ettem dios kosarkat. A Louvre-ba nem erdemes csak ugy beugrani, mondja Ilona. Akkor menjen, ha ra tud szanni legalabb ot­­hat orat. Leedsben majdnem lekestem a repiilot. A taxis eltevedt, osz­­szekeverte a terminalokat, en meg azelott sose voltam meg a leedsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom