Irodalmi Szemle, 2018
2018/12 - IRODALMI SZEMLE 60 - John Keats: Óda egy fülemüléhez (vers, Szili József fordítása)
Nem halni sziiltek, halhatatlan leny! Rad ehes nemzedeksor nem tipor; a szozatot, mely most zokog felem, csaszar s bolond hallotta egykoron; s tan ugyanez a dal hatotta at Ruth szivet, mig az idegen vetes menten honat siratni sose szunt, es buvos ablakat kitarta zajgo tengereknek es a tiinderhonnak, amely tovatunt. Tovatunt - harangszd ez, kongva kong, elvon toled, magamhoz visszavet. Isten veled! - amit a hire mond, hazugsag: rossz csalo a kepzelet. Isten veled! - nagy himnuszod felel: panaszos, esdd dallamaradas lejtonek fol, le nema folyamon, s a szurdokban hal el. Mi volt ez? Eber alom? Latomas? Mar dal sines: - ebren vagyok? almodom? Szili Jozsefforditasa
/
