Irodalmi Szemle, 2018
2018/1 - SZABÓ LŐRINC II. - R. Nagy Krisztián: Csak a képzeletem; Forródrót; Cím nélkül (próza)
nehany even beliil! De on mint a vilag elso... Meg fogok halni! Meg fogok halni! Tudom, hogy mindenki meghal, maga is meg fog halni, de rohadtul nem erdekel senki mas, csak en! En, en, en! Mert nekem rosszabb, mint maguknak. Maguk legalabb nem tudjak, mikor es hogyan. Milyen felszabadito erzes lehet! Remelem, fajdalmasan es hosszasan! Megreccsent folottem a gerenda. Meg sem rezzentem, tul diihos voltam. Azonkiviil meg nem fejeztem be az iizenetet, ergo nem halhattam meg. Addig nem. Raeros... Lassan ugyan, de haladtam. Szep 21. szazadi angolsaggal. Nehogy mar azt higgyek, egy nem-iddutazd francia akarta megviccelni oket... Miert irok nekik? Gyuldlom oket. 3:14 De on, mint a modern vilag leghiresebb embere... Mint azt felmereseken keresztiil kimutattak, Jezus Krisztus meg mindig hiresebb volt nalam. Erdekes, hogy mindketten arrol voltunk nevezetesek, hogy meghaltunk egy-egy elkepesztoen lenyegtelen iigyert. Lehet, hogy feltamadok majd...? Nem. Vagy ha igen, a csontvazamat valahogy sikerul itt felejtenem. Egy rohadt csontvaz, ennyit hagyok hatra magambol. Egy csontvaz, egy hazug jopofizds iizenet a mocskos jovonek, egy tetves ongyujto es hat cigicsikk. Vigyazz jovd, jon Conrad Blaise es a legendas kincseskamraja, tele minden foldi joval! Utolso sor. AMEN .. .Gyuldlom oket, gyuldlom a jovot, gyuldlom, utalom! Undorito, rettento, gyuloletes rohadekok, akik megoltek engem! Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni, nem akarok meghalni, nem akarok, nem akarok meghalni, nem akarok meghalni. Diiborges kintrol, es nehany kialtas. Istenem! Segits! Csak ne fajjon! Nem akarok meghalni. Nem akarok elni.
