Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Benedek Szabolcs: A fiumei cápa (regényrészlet)
BENEDEK SZABOLCS A FIUMEI CAPA Antonio a Szapary rakparton, az Adria-palota bejaratatol nem messze allt, helyesebben csak probalt megallni a ket laban, de inkabb iitemteleniil ide-oda lepdelt, mivel hoi jobbrol, hoi balrol tapostak egyebkent strapabiro pincercipojere. Eleinte ezt felhangosan nehezmenyezte, a tiilekedes keltette zajban leginkabb sajat maganak, kesobb azonban mar szo nelkiil arrebb lepett, ami megint csak nem volt egyszerii feladat, leven, hogy a Zichy mold es a Magyar Kiralyi Tengereszi Hatosag epiilete, illetve a Via del Molo kozotti partszakaszon ezuttal is tekintelyes tomeg verodott ossze. Az eget kover, fekete felhok boritottak, amelyek nyalkas esocseppeket permeteztek, a szel pedig kiilonosen a viz kozeleben volt eros, idonkent akkorakat lokve a rakparthoz kotott halaszbarkakon, hogy attol lehetett tartani, hogy azok a kovezethez csapodva menten dsszetornek. Alapjaban veve nem lett volna hideg, am az eso es a szel egyiittesen tettek arrol, hogy ha nem is mutattak vagy beszeltek rola, megis mindenki fazott: azok kiilonosen, akik csupan acsorogtak, de azok is, akik a rakparton es a hajora vezeto, kordonokkal elkeritett iiton szorgoskodtak, idonkent rovid, am annal indulatosabb, az angoltol az olaszon at a horvatig es a magyarig a legkiilonfelebb nyelveken elmondott szavak kisereteben felretolva a bameszkodokat. Mert azok megint sokan voltak. Egyesek ugy velekedtek - es ezt is el is mondtak a mellettiik alloknak, legyenek azok ismerdsok vagy ismeretlenek akar -, hogy minden alkalommal egyre tobben. Dobbenetes, hogy kepes ez a varos ennyi embert befogadni. Persze most nem az idelatogato vendegekrol van szo, hiszen ilyenkor, a szezon vegeztevel a szallodak is legfoljebb fel hazzal iizemelnek - a kavehazakban ugyanakkor napkozben meg csak-csak, estenkent viszont alig lehet kapni asztalt, na de hat ez mindeniitt igy van a Monarchiaban -, hanem arrol, hogy folyamatosan egyre tobb es tobb ember erkezik. Kbziiliik azonban kevesen iitnek veglegesen tanyat - a tobbseg a szamukra emelt epiiletekbe kvartelyozza be magat, a regi kikoton es a tarhazakon, sot meg a vasutallomason is tul, a Volosko fele vezeto ut mellett, a rizshantolo es a kdolaj-finomitd kozeleben. Ott vannak azok a ketemeletes epiiletek, amelyek folyamatosan nyelik el a szelrozsa minden iranyabol erkezoket, akiket itt-tartozkodasuk elso napjaiban hatalmas hodalyokban szallasolnak el, tobb tucat masik ember tarsasagaban. Ezekben a foldszinti halotermekben soha, a legsotetebb ejszaka kozepen
