Irodalmi Szemle, 2017
2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Horváth Kornélia: A megértés kérdései: Az Egy álmai (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC I.
modon, mint az igazsag es az igaz temaja, vagyis az elofordulasok inkabb ellentmondasosak, mint egymast megerdsitoek. Az elso elofordulasra a masodik versszakban bukkanhatunk, amely a megertest eppen nem-hermeneutikai modon az identitas felepitesenek akadalyakent ertelmezi: „Ha mindig csak megertek, I hoi maradok en?” Hasonld a helyzet a harmadik versszakbeli elofordulassal („Nem! Nem! Nem birok mar bolond I szovevenyben lenni szal; / megerteni es tisztelni az ort I s vele fajni, ha faj!”). Mas jelentes-lehetosegeket latszik azonban eldhivni a szoforma harmadik elofordulasa („Szbkunk is, lelkem, nyilik a zar, I az ertelem szokik, I de magara festi gondosan I a latszat racsait.” - kiem. H. K.) Ez utobbi alapjan ugy tunik, a versbeli beszelo elutasitja az ertelmet es a megertest, s eppen ebben, az „ertelem szokeseben” latja a szabadulas remenyet. Masfelol az ertelemtol vald megszabadulas ertelmet is be kell latnia, azaz az ertelemtol void megfosztottsag szuksegszertien koveteli meg egy - magasabb rendu - ertelem elereset, s az altala biztositott ralatast az elutasitott dolgokra. (Valahogy olyankeppen, mint a kotetben a vizsgalt darabot kovetd Menekiilni cfmu vers zarul: „Legy hat bolond, de I tudd, hogy miert”) Kettos mentalis es egzisztencialis pozicioba kerul tehat a vers enje (beszeloje): el kivanja vetni a vilag („bolond / szoveveny”) dolgainak megerteset, mikozben tulajdon ertelmet, ertelmi-ertelmezoi tevekenyseget ki kivanja szoktetni e vilagbol, persze alcazott, „racsozott” modon. Vagyis meg akar szabadulni az ertelemtol, a vilag megertesetol, s egyben kivanja, szinte koveteli a vilag mibenletere vald ralatast, egy magasabb „meta”-pozicidt, ahonnan valoban megvalosulhat ez a nagy(obb) tavlatu megertes. Ilyen „ertelemben” mintha a magyar megertes szo korabbi, torteneti-etimoldgiai jelenteseit kivanna „beteljesiteni” vagy „elerni”: ezek pedig a TESz szerint ’beteljesedik, beigazolodik’ (1300 k., OMS), ’(mozgas kozben) eltalal, erint’ (1416 U./1514, Becsi Kodex), ’akivant helyre jut el’, ’megerkezik’ (1519, Jord. Kod) stb. Kiilon erdekesseg, hogy a (meg)ert szocsaladjaba az erdek szoalak is beletartozik (emlekezziink ennek ritmikai kiemeltsegere a versszovegben!), melynek kiindulo jelentesei kozott a TESz az erintget’ (1611), sujt’ (1619), ’figyelmet kelt valakiberi (1775) es ’valakit illet, valakire tartozik’ (1792) jelenteseket is feljegyzi.
