Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Fleisz Katalin: "Ez az írás sem én vagyok" (Győrffy Ákos: A hegyi füzet)
FLEISZ KATALIN „EZ AZ IRAS SEM EN VAGYOK" GYORFFY AKOS: A HEGYI FUZET Bator vallalkozas Gyorffy Akos jelenlegi, immar masodik prozakbtete. Belelapozva a kdnyvbe rovidke elmelkedeseket, meditacidkat talal az olvaso, meghozza a kortars irodalomban szokatlanul dszinte, nyilt hangon. Az oszinteseg alatt itt azt ertem, hogy keves atteteles, fikcios eljarast alkalmaz, a megcsinaltsag, a forma keves eszkozevel el a szerzo. Emellett vallalja a sajat gondolatait, meg akkor is, ha ezen gondolatok, ugyan mas formaban, de masoknak is eszebe juthattak mar. Ami napjaink tulkinalatban bovelkedo, rafinalt fikcios elvarasokat kelto, ujdonsagokra ehes irodalmi piacan - valljuk be meglepo vallalkozas. Nehez megnevezni, mirol is beszel ez a folyamatosan beszelo hang ebben a vekonyka prozakotetben. Az erintetlen, nyitott taj - a Borzsony-hegyseg teli erdeje - nemcsak egy szerencses kozeg az elvonulo, onmagat kereso ember szamara, hanem maga is akimondas vagyaval terhes. Van valami eredendo kimondani akaras a let melyen - ezt mondja nekiink a konyv -, aminek szimbolikus tere az erdo, es a let melyenek adekvat helye az ember ismeretlen, tudatalatti tartomanya. Nem a freudi tulanalizalt, sokkal inkabb annak a fold- es termeszetkozeli, jungi oldala. A fold lelke es az ember lelke egy es ugyanaz: szep kep az, ahogyan a beszelo egy gyerekkori elmenyet emliti, amikor is meg egynek erezte magat a novenyekkel, fenyekkel, az arnyekok mozgasaval. Ehhez kapcsolodo eredeti gondolat a termeszet nem jelenleterol szolo eszmefuttatas: t.i. a termeszetnek nem jelenlete van, ha ugyanis ezt allitjuk, mar kiilonallunk a termeszettol, szembe is helyezkediink vele.
