Irodalmi Szemle, 2017
2017/11 - Géczi János: Zsuzsanna; Kavafisz Athénre tekint és Alexandriára gondol (versek)
A tanarait megvakitja, ha alamizsnabol juttat is szamukra a testi elethez eleget, ugyan a jog helyett muvelik s jol oktatjak a retorikat. A lapos mennyezetek ala kupolas boltiveket huznak, bejaratot nyitnak ott a szentelybe, ahol nem volt ajto /es freskokkal befuttatott apszist epitenek a regi ele. Sertetlen semmi nem marad. Az Akropoliszt eltemeti a multtal elvegyitett jelen es tormeleke az egykor magas, fenyes egnek. A szemgolydkat, amelyet elefantcsontbol faragtak rajzolva ra szennel pupillat kiemelik valamennyi arcbol, igy nem marad mit latni a kariatidaknak. Ugy tartjuk matol, a szobrok, mint a koltok is, vakok. Kavafisz hazagondol Alexandriaba, ahol azt varjak, ki mer irni a barbarokrol. Es Athenrol kbit verset.
/
