Irodalmi Szemle, 2017
2017/11 - Géczi János: Zsuzsanna; Kavafisz Athénre tekint és Alexandriára gondol (versek)
Kik korbeveszik, venek, Zsuzsannat lesok. Koteny-has, mellkasra csuszott gyomor, horihorgas termet felfuvodott koponyaval, tokesuly hereserwel, mi ilyenek vagyunk. Vagyakozoak, a porondon felsorakozva a halaltancrendbe. Az orveny polkajanal nyal, a hullam tangojanal vizelet csordul. A kortynyi bor nem egyeb, mint mamora annak, mi elmult ugyan, de emleke el meg es eber. So? Latni szeretnenk ismet, ahogyan rahajol a biidos szajakra, felmosolyaval megcsapolja az akut lazat, formas mellet, a rozsa-metaforat, amelyet egy szonettbe, ha kedve engedi, behelyez. Latni szeretnem ismet, ahogyan az obol partjan megtalal egy lukat, folemeli szemehez es atnez a kavicson.
/
