Irodalmi Szemle, 2017
2017/9 - ARANY - Szalay Zoltán: "Minden újság hazudik". Umberto Eco Mutatványszám című kötetéről (kritika)
Egy nyelvi es tarsadalmi csapdaban vagyunk tehat: ha kozeletrol akarunk beszelni, hozni kell az „elvartat”, ami gyakorlatilag meggatolja, hogy a valos kozeletrol beszeljiink. Ez persze erdsen sarkitott keplet, Eco regenye nem valamifele eles, altalanos kulturkritika vagy sajtoellenes pamflet, sokkal inkabb a tarsadalmi es nyelvi csapdak sokszor lathatatlan jelenletere mutat ra. Emellett pedig alapvetden tarsadalmi regeny is (ezzel jocskan kildg az Eco-regenyek sorabol), hiszen jollehet a kilencvenes evek elejen jatszodik, az azota eltelt huszondt ev talan inkabb csak elmelyitette a regenyben vazolt jelensegeket, mintsem felszamolta volna. A regeny vege ugyanakkor erdekes fordulatot hoz, amikor felveti, a szovevenyes osszeeskiives-elmeletek panikkelto es szenzacidhajhasz kinoveseiktol megfosztva igenis szolgalhatnak utmutatoul a rejtett tarsadalmi hattermozgasok megfejtesehez, mindossze arra van sziikseg, hogy racionalis kovetkeztetesekre jussunk beloliik (s igy tulajdonkeppen meg is szunnek oszszeeskiives-elmeletek lenni). Azaz: a hamis osszeeskuves-elmeletek kiiktatasahoz vezeto legjobb ut a valodi hattertortenetek hiteles bemutatasa. A regenyben persze mindjart ketsegbe vonjak ennek az eljarasnak a hatekonysagat, hiszen a valosag az emberek szamara altalaban sokkal hihetetlenebb, mint a hazugsagok, igy a valos, komoly tortenetek „a kutyat sem erdeklik”. Ezen a ponton pedig a regeny „tarsadalmi” vonala atcsap nemi eroltetettsegbe, amikor a szereplok moralis merleget vonnak a korabeli Olaszorszag kdzallapotairol. Megoldaskent a szereplok a kivonulast valasztjak, am ez a megoldas mintha kisse a szerzo megfaradtsaganak jele is volna. (Vagy ez mar majdnem egy dsszeeskiives-elmelet?) A Mutatvanyszam osszessegeben (a gyengebb lezarastol eltekintve) egy kivaloan megkomponalt, reszben A pragai temeto konstrukcidjat ujrahasznosito, am szamos uj kerdest felveto szoveg, amely egyszerre olvashato tarsadalmi regenykent, egeszen konkret „figyelmeztetesekkel”, az erosebb oldala ugyanakkor olyan altalanos kerdesek nyomaba ered, mint a nyelven keresztuli manipulacio es a valosagrol alkotott kepiink mar-mar abszurd keplekenysege. A valdsagrol a nyelv aligha kozvetithet a vegsokig hiteles kepet, es ezt azok tudjak a legjobban, akik minden pillanatban megprobalnak visszaelni a nyelwel szembeni kiszolgaltatottsagunkkal. (Europa, Bp., 2016)
