Irodalmi Szemle, 2017

2017/9 - ARANY - Szili József: A szexualitás arany költészetében (tanulmány) / ARANY

Ott remeg a szep nd, nem iivolt, nem jajgat, Segely kialtasra nem nyit zajos ajkat, Reszket, halovany mint a liliom szirma: Joi erzi, hogy ellent allani nem birna.

(Toldi szerelme, V, 106.)

Ennek az eronek sziilemenye a teljes Toldi szerelme. Arany ebben a verses regenyben (az d szava) a magyar irodalom soha nem ismert magassagait eri el a szenvedely koltoi megjelenitesevel. A szerelemnek, ha vannak fokozatai, a rajongas lehet a legmagasabb foka:

Meg ajakan a csok, a bunds, a buvos;

Ki tudja, mikor lesz annak helye huvos?

Meg hiteto szonak fiileben a zajja: Lessz-e idd, vajjon, mikor ezt ne hallja?

„Jer, jer!” az edes hang csapja fillet: „jer, jer!”

Melegiti arcat karhozatos gerjjel:

Oh, bujni, pirulni, a foldbe siilyedni, Elveszni!... de megis szeretni, kovetni!

Szeretni, szeretve, megimadva lenni,

S nem tudva, bosszubol sziv gyilkosa lenni,

A kicsit is banni, mi az elmulte lett:

Hat meg az egesz, nagy, irtozatos elet!... (VI, 8-9.)

A Toldi szerelmeben se szeri, se szama az ilyen erdteljes passzusoknak. A negativ oldal Jodovna reven van jelen a miiben. A szeretet-szerelem azonban minden mast egy szintre emel, szentte varazsol, Orzse es Piroska intemezzojat eppugy, mint az apa (latszatra) nekrofil aradozasat...

S vegiil eszre kell venniink: Arany a szexualitas kolteszetenek szazados langelmeje.