Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Marosan Bence Péter: A szerelemről és más démonokról (Sartre és Merleau-Ponty szerelem-elméletéről)
a Tobbiek altal kialakitottak es elrendezettek, a nyelvben egy olyan rend tiikrozddik, melyet a Tobbiek artikulaltak a szamomra. A nyelv ezen altalanos interszubjektiv vetiilete mellett azonban a Masikkal vald kozvetlen viszonyok kontextusaban egy nagyon is konkret funkcioban jelenik meg: mint a csabitas, aflort nyelve. Ezen a ponton bukkan fel a boldogtalan szerelem lehetosege Sartre gondolatmeneteben. A csabitas ugyanis vegzodhet sikerrel, s ez a tarsas viszonyok elso alakzatahoz visz vissza benniinket, vagy jarhat kudarccal is: a Masik nem talal vonzonak engem, es nem talalom meg azokat a szavakat, amelyek vonzova, kivanatossa tehetnenek engem a Masik szemeben. A csabitasban, Sartre szerint, letem objektiv, csabito aspektusat kinalom fel a Masik szamara, megprobalom megigezni es bevonni a szerelem jatekaba. Ugyan a flort soran mindenekelott a Masikat dicserem, tehetsegemtdl fiiggoen diszkreten vagy kevesbe diszkreten a Masik letenek eldnyds vonasait hangsulyozom, de mindketten tudjuk, mire megy ki a jatek - meg ha ezt egyikiink sem mondja ki nyiltan. A nyilt szinvallas kenyszerre egybol megsziintetne a jatekot, a flortot mint olyat, es arra kenyszeritene a masik szemelyt, hogy nyiltan dontson elutasitasom vagy elfogadasom mellett - bar ekkor meg mindig donthet ugy, hogy egy tovabbi talalkozot javasol, es a vegleges dontest kesobbre halasztja. A mazochizmus mindenekelott az a strategia, amikor letemet ugy probalom megalapozni a Masik lete altal, hogy teljesen targgya teszem magamat az 6 szemeben, es szabadsagomat megprobalom tokeletesen elnyeletni az o szabadsagaval. Ez az ut azert nem jarhat maradektalan sikerrel, mert sajat szabadsagomtol, sajat szubjektivitasomtol soha nem fogok tudni egeszen megszabadulni. Ez megvalosulhat boldog, beteljesiilt szerelemben is, amikor az egyik fel azt igenyli, hogy a Masik uralkodjon rajta, es onkentes szolgakent, sot hasznalati targykent ajanlja magat a Masik szamara.29 Ez a szerelemnek ketsegkiviil szokatlan formaja, de amenynyiben az onkentessegen alapul, es nem a Masik szabadsaganak tudatos leigazasa a celja, Sartre szerint ez meg autentikus emberi viszonyulasmodnak szamit. A mazochizmus viszont egy masik szempontbol a remenytelen szerelem megvalosulasanak eminens esete. A kerdesre, hogy az egyeni szeszelyen tul mi motivalhatja ezt a specialis magatartasi format, a valasz pontosan az, hogy a Masik szamara en nyilvanvaloan nem azt jelentem, amit en az O szamara. Jelen vagyok ugyan a Masik szamara, de semmilyen tekintetben sem szamitok meghatarozo vonatkozasi pontnak. Periferikus elem vagyok a vilagban, szemely a tobbi szemely kozott. Embertarsainak egyike. A mazochista folyamatosan jelen akar lenni az imadott szemely horizontjan - es ezert az onmegalazas, az onlealacsonyitas olyan melysegeibe hajlando alaereszkedni, melyek a legtobb ember szamara ismeretlenek. A szerelem maniava lesz nala; nem gondolkodik racionalisan, nem hallgat az ilyenkor szokasosan adott kozhelyszeru intelemre: „ne fuss olyan szeker utan, ami nem akar felvenni teged!” Egyszeruen boldog a tudattol, ha a Masik, akarmilyen jelentektelen es megalazo formaban is, de foglalkozik vele, 2 9 Merleau-Ponty Montaigne-t kommentalva: „A szerelem, mely a masik rabszolgajava tesz minket, csak mint szabad es onkentes gyakorlat fogadhato el.” Maurice Merleau-Ponty, A filozofia dicserete, Bp., Europa, 2005, 335.
