Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Marosan Bence Péter: A szerelemről és más démonokról (Sartre és Merleau-Ponty szerelem-elméletéről)
konfliktusos jellege.17 Vagy en targyiasitom el a Masikat, vagy a Masik engem - tertium non datur. Ebbol az ellentmondasbol szarmazik a Masikhoz valo konkret viszonyok ket alapvetd csoportja: az elsobe azok tartoznak, amikor eltargyiasit engem a Masik (szerelem, nyelv, mazochizmus), a masodikba azok, amikor en teszem targgya a Masikat (kozony, szexualis vagy, szadizmus, gyulolet). A kozelebbi szemugyre vetel azonban arnyalja ezt az elso pillantasra mereven antagonisztikusnak tund kepet. Sartre-nal ugyanis az emberi kapcsolatok nem homogenek, hanem szamos szintbol es elembol felepiild letviszonyt jelolnek, melyek szubjektiv es objektiv mozzanatokat egyarant tartalmaznak. A tarsas viszonyok lenyegileg konfliktusos volta, melyrol Sartre beszel, e viszonyok alapvetden instabil jelleget jeldlik: azt, hogy soha nem keriilhetnek teljesen egyensulyba egymassal a szubjektiv es objektiv mozzanatok az emberi kapcsolatok dinamikajaban; ha egy ilyen egyensuly megis megvaldsul, akkor az csak nagyon rovid iddre, egy nagyon torekeny, barmilyen apro hatasra kibilleno egyensuly formajaban. A konfliktusos karakter a szubjektiv es objektiv mozzanatok kozti fesziiltsegbdl, illetve a viszonyok instabil termeszetebol fakad. A Masikhoz valo konkret viszonyok elemzeset Sartre a kovetkezo szavakkal kezdi: „Minthogy e magatartasmodok korkdros alakzatban kepzodnek meg es szamolodnak fel, barmelyikkel kezdhetnenk. Mivel azonban valamelyiket ki kell valasztanunk, eloszor azokat a megnyilvanulasokat fogjuk szemugyre venni, amelyekkel az onmagaert-vald a masik szabadsagat magaba probalja olvasztani”.18 Ez nemi magyarazatra szorul. Fentebb irtuk, hogy az elso csoportba tartozo magatartasmodokat azok alkotjak, amelyek eseteben en vagyok targy a Masik szamara. Ez azonban Sartre szerint pontosan azt vonja maga utan, hogy en probalok meg hatni a Masik szabad-1 7 Sartre, i.m., 435. „A konfliktus az eredendo ertelme a masikert-letnek”. 1 8 Sartre, i.m., 435.
