Irodalmi Szemle, 2017

2017/1 - Nyerges Gábor Ádám: Mikor a rónán pacsirta dalol (regényrészlet)

a hangulat kedveert meg egy pillanatnyi hatassziinet utan, hogy jaj, cica, eszem azt a csoopp kis szaaaad. Kaceran villog a Szurko Urnak az a kis hamis szeme, pajkosan pulzal le-fol az igezo szemdldok, buja felszabadultsaggal tancikal a feny a tar fejteton. E masodpercekben egy merd orgazmus az elet, szinpadtol lefele. Ehh-errrted kiugrrrom, cicamm, iivolti magan kfviil, egysze­­melyben az Ady Endre Kozossegi Haz teljes nagyterme (majdnem telthaz), mintha csak nep volna a Duna jegen. Levego gyors kapkodasa, kipirult arcok gyermekien boldog mosolyai, urak karjanak kapko­­dd, felszabadult mozdulattal torteno, euforikus megszoritasa a kitoro taps eliilese kozben, mint­ha csak sulyos evtizedekkel volna fiatalabb a kegyetlen, gyilkos ido. Istenem, sdhajtja aztan befele valami a kegyetlen, gyilkos idonek cimezve, hova lettel, miert hagytal itt, visszhangozza ra valami rendesen sosem artikulalhato, mindent maga ala temeto fajdalom. Hartyavekony konnyanyag sorakozik fel a szemlencse felszinen, majd fegyelmezetten igyekszik meg sem rezzenni, vegkepp nem legordiilni, kifolyni. Minden dnfegyelmiik ellenere a holgyeik masodpercnyi karszoritasait meg mindig karukra kepzelo urak is igy vannak ezzel. Kis csend, csipkek, gallerok, ingujjak, orak es foleg arcvonasok igazgatasa, megis legordiild, noi konnycseppek szemermes zsebkendobe rejtese, piheges. Szurko area mar visszakapta fenn­­hatosagat a masik Muveszur szellemetol, de iidvozult, elegedett mosolya meg valamennyire aze a masike is. Kitart, elterpeszkedik fejen ez az itt es most mindenkit szivbol nagyon szereto ope­­rett utani ordm, kenyelmesen elfeszkelodik az arcon, nyujtozkodik, keresi a legfinomabb fekvest, Szurko egeszen a feje bubjaig szeretetbe oltdzik. Igy kivan jo estet. Jo estet kivanok, Szurko Sza­­bolcsnak hivnak, mutatkozik be, de el kell harapnia az elharapassal egyiitt gondosan begyakorolt nyitomondatot, elmossa az igazgatasi zajdarabkakon arviz erejevel atzugo taps. Hadd... Hadd..., tesz (minden elozetes remenyenek megfeleloen eredmenytelen) kiserletet a bemutatkozas folyta­­tasara, majd egy elsobalozo kislany zavart pirjaval az abrazatan feladja a kdzonseg kitoro imada­­taval szinleg vivott kiizdelmet, ezt is pont jo idozitessel, a tapsnak mar csak par iiteme lett volna, igy azonban tovabbi par masodperc hosszabbitas keriil hozza. Hadd mutassam be az este igazi zeneszet, Csernak Frigyes... Taps dorog ismet, ez igy persze, mindenki tudja, tovabbra is a Szurko Muveszur es az o angyali szerenysegenek megerdemelt jutalma, de a zongorista nem banja, tudja, hogy igy (epp, mint a honorarium eseteben), nagyobb reszesedes esik ra, mintha magaban lepne fel. Probalta, mi tobb, neha maig elofordul, hogy egyediil til a szinpadon (Szurko a tanitas miatt nem tud olyan surun fellepni, mint ahogy az o penztarcajanak elegseges volna), de igy, ketten a legjobb, meg amugy is, legalabb regi baratjaval, egykori katonatarsaval egyiitt tolthet egy-ket havonta, szerencsesebb idoszakokban, peldaul iskolai sziinetekben (hamarosan itt van az oszi is, peldaul!) meg surubben is egy-egy vidam estet a szinpadon, majd jobb fajta borok es (ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom