Irodalmi Szemle, 2017
2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Svetlana Žuchová: Yesim (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / TRANSZKULTURALIZMUS
nak nem kell felhivnia, hoi vagyok eppen. Kizarta magat, es nem adnek-e neki potkulcsot. Ezert eldnyosebb, ha a szomszednak adja. Nem nekem. Nem Maxnak. Vagy a batyjanak adhatta. Ez is szokas. A szokvanyos dolgok a mese reszeve valnak. En is Fatihnak adnek kulcsot. Nem Isztambulban. Inkabb Fatihnak, mint Maxnak. Inkabb a batyamnak. Senki nem allt hozzam olyan kozel, mint Fatih. Ha itt lenne, es nem Isztambulban. Max ejszaka is felhivhatja a batyjat. Ha hazaerve venne eszre, hogy nines meg a kulcsa. A batyja nem haragudna. De Max megorrolhatna. Nem biztos, hogy jol jonne ki, ha ejszaka el kellene ugranom hozza a kulcsokert. Biztos ezt gondolja. Hogy hasonld helyzetben en sem orulnek ennek. Ha ejszaka erne haza, es az ajtd elott venne eszre, hogy nines meg a kulcsa. Kizarta magat. Vagy elvesztette valahol. Kicsuszott a zsebebol, amikor elohuzta a penztarcajat. Ejszaka a varosban. Amikor meg virslit vett az arusnal, mert hirtelen megehezett. Neha megallunk virslit enni a varosban. Mielott hazaindulnank. Mig megall az ejjel-nappali biife elott. Megessziik a virslit, aztan megyiink haza. Es ha ez akkor tortenne meg vele, amikor egyediil van, az ejszaka kozepen telefonalna. Biztosan azt hiszi, hogy zavarna. Ha ejszaka csak ugy beallitana. Mert megeshet, valaki nalam alszik. Ezert inkabb a batyjanak adta a potkulcsot. Aki nem fog megharagudni. Meg ha alszik is nala valaki. Csak felkapna a nadragjat es kiszaladna a kapuba. Atadni Maxnak a potkulcsot. Hazamegyek. A benzinkutrol. Mintha hosszu nyaralasbol jonnek. Eloszor erkezem meg ebbe a lakasba. Amit majd otthonnak hivok. Hogy akkor en hazamegyek. Viszontlatasra. Szep napot. Mar megyek. Haza. Igy fogom mondani. Es most eloszor. Szettepem az atlatszo vedofoliat a cigarettasdobozon. Meg nem tudom, ragyujtok-e majd a lakasban. Most utkozben dohanyzom. Majd eldontdm. A lakasban cigizek-e. Vagy inkabb mindig kijovok az utcara. Most meg itt cigarettazom. A benzinkut tenyleg kozel van. Egy cigarettanyi tavolsagra. Es akkor az a magany. Elorelathatatlan, mint a kohoges. Mint a roham. Miert epp most tor ram. Hirtelen. Amikor vegre mar lakasom is van. Elso este. Amikor minden ugy van, ahogy annak lennie kell. Minden a helyen. Ahogy a fiokban az osszehajtogatott zsebkendok. Amikor mar bekapcsolhatom otthon a zenet. Tbrokulesben a lindleumon. Az iires szobaban. Pihenhetek. A pakolast holnapra hagyom. Most nem foglalkozom ezzel. Majd holnap. De ez a magany. Mint a kohoges. Talan felhivom Maxot. Valyi Horvath Erika forditasa
