Irodalmi Szemle, 2017
2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Irena Brežná: Hálátlan idegen (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / TRANSZKULTURALIZMUS
Miutan Mara szegyent hozott a nemzetiinkre, irtam neki az ifjusagi otthonba: Kedves Mara! Igazsagtalan, hogy nem lathatod a kidrusitdst. A miniszoknyakon piros arcedula log, olyan, mint a veresre sirt szem. Mara nem harom ev, hanem harom honap mulva jott vissza. A birosagok biinteteskiarusitast tartottak. A forditoiroda fonokasszonya megdorgalja a nemzetkozi nyelvi napszamosok sereget:- Csak kozvetitunk, nem avatkozunk bele! Nem log kontinentalis hasadekban, nem ismeri a kulturak osszeiitkozesekor keletkezo robajt. Minden tolmacsolas elott gondosan az agyamba vesem: Vigyazz, hagyd, hogy a part az maradjon, ami. Ne te legy a hid, aki dllanddan szolgalatra kesz es segit, mert eltaposnak es osszedolsz. Legy a nyelvek kompja. Vidd at az utasokat a tulpartra, rugaszkodj el, aztan gyorsan toroid ki az arcukat az emlekezetedbol. Ennek ellenere megis van, ami mindket partrol raragad a reveszasszonyra. Harom nyelvbol forditok. Ha megkapom a megrendelest, felpattanok a biciklire, es a kerekek nyikorgasat hallgatva azt talalgatom, vajon a mai utasaim melyik orszagbol erkeznek. Szeretem azt a pillanatot, amikor elottem dll az ember, es a nyelv felfedi magat. Gyakorta mar par masodperccel korabban kitalalom. A szdjformdn latom, milyen hangpdrokat formalt. Aztan kdszonok, es az iidvozlesbe belefoglalom a nyelvet. A nyelvek kiilonos lenyek. Itt elnek kozottiink, Iddorognek, megtancoltatnak, morajlanak, akadoznak, csacsognak. A nyelveket mi eltetjiik es ruhazzukfeljelentessel, igy telitettek vagy elnyuttek, alultaplaltak vagy elegansak. Hafaj afejem, erzekenyebb vagyok a hangokra. Az ingeriilt, athato hang ketteszeli az agyam, hunyorgok afajdalomtol. Ha lagy a nyelv, megfurdom benne es gyogyulni kezdek. A noi klinika varotermeben varandos asszony ill a ferjevel, felismerem oket az elveszettsegiikrol. Szeles mosollyal lepek oda hozzajuk, arcukra azonnal kiiil afesziiltseg. Ahonnan jottek, ott nyilvanos helyen a mosolygyanus. Aki nevet, akar valamit. Amikor a nd a nogyogyasz vizsgaldagyan fekszik, es az apolono a hasa kore rogziti a muszer fekete hevedereit, guzsba koti az allapotat. A terhes nd egesz nap nem megy ki afejembol, mindenrol eszembe jut, azon aggodom, a sziilesi fajdalmak kozepette erti-e majd a „nyomjon” szot. Megprobalok megnyugodni: De igen, ha a baba erely esen felkialt: „Nyomjon!”, a sziilo nd megerti
