Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca)
persze a regi fenykepeimet orzo album is elveszett s megnezni, fellapozni, nagyitoval vegigbongeszni a korabeli fenykepeket. Nagy meglepetes, ha felismersz egy-ket arcot. Iskolai kirandulason keszitett csoportkep, valahol Betler kastelyanal. Es akkor nezed, csak bamulod, keresgelsz, probalsz emlekezni, ki kicsoda lehet, kibol mi lett. Akkor szomorodsz el aztan erdsen a hamis illuzio, az ifjusag mulasan, amikor sorra jelolheted be a mar a tulvilagra tavozottakat. Eleg sok van beloliik ezen a kepen. Ugye? Ne is fajditsuk a szivet a mulas gondolataval, mert a majus gyanus honap. Olyankor halnak meg a legtobben. A venek, akik ugy gondoltak, a rideg telet, hogyha mar kihuztak, akkor innentol mar minden rendben, aztan egyszer csak hajnali negy tajan elszorul a sziv, elfogy a leg, sotet lesz, es csend, hirtelen. Meg a betegek, akik azt hittek, a tavaszi napnak gyogyito ereje van, az kihuzza a kort az elroncsolt szervezetbol, az majd gyogyit, hat, uccu neki, legyiink eletvidaman, s tevednek, mert barmennyire is gyogyitonak latszik ez a tavaszi leg, egyszerre csak meglepve azt latjak, elmosodnak a mar majdnem tisztanak latszd konturok ott az eg aljan, s a hegyek, az ismeros hegyek hirtelen kek kodde simulnak. Mogbttuk hirtelen alabukik a semmi. Ok pedig belezuhannak abba. Ilyen ez Hermanom! De feledjiik, legyen vidamabb levelem masodik fele, emlekezz velem arra, amikor eloszor csiptiink be mi egyiitt, azon az omindzus majus elsejen, anno 1979-ben. Lakli nagy kamaszok voltunk, anyam szegeny mindig azert panaszkodott, nem lehet ram ruhat venni, olyan hosszu a kezem-labam, te meg olyan kis pufok lettel akkor, kappanhajas, koca pocak. Talan elesettsegunk is kozrejatszott abban, hogy baratok lettiink. A ket kitaszitott. A nyurga meg a zomok, Stan es Pan. Szoval kitolasbol, ha jol emlekszel, az osztalyelnok csaj azt mondta mogorva 16- pokroc osztalyfdnok elvtarsunknak, hogy az L/A teged es engem javasol a majus elsejei felvonulas ugynevezett elcsapataba, amely a felvonulas elejen halad. Kitolasnak szantak, de vegul mi nyertiink rajta. Ha jol emlekezem, te Marx arckepet kaptad, en Leninet, reggel hetkor osztottak ki a deszkalecre szegelt furnerlemezre ragasztott arckepeket a varoshaza hatso traktusaban levo civilvedelmi raktar egyik zsufolt helyisegebol. Morogtunk, mert reggel hetre ott kellett lenni, mig a tobbieknek csak fel kilenc volt a gyiilekezo. Aztan a forgando szerencse mellenk allt. Az elcsapat mar kilenc orakor elindult, a felreszeg es bamban integeto elvtarsak es elvtarsnok elott vegigcipeltiik a furnerszenteket, majd az elso balkanyar utan mar vittiik is vissza a varoshaza civilvedelmi raktaraba. Ugy dobtam le a fotitkart, hogy eltort a nyele, de a szemmel lathatoan majus elsejen munkara beosztott beszedo kishivatalnok, akinek eros rumillata volt, nem foglalkozott a transzparensekkel valo kemenyebb fellepesemmel. Sot! Mivel a fotitkar nyele eltort, meg o is rugott egyet rajta, hogy beferjen a tobbi felvonulasi diszitmeny is a szuk kis raktarhelyisegbe. Majd miutan ezzel vegzett, szotlanul, sorstarskent kezelve minket, benyult az asztalfiokba, alairasert atnyujtotta a gulyas-, virsli-, sor- es limonadejegyet, majd a fiok alatti rekeszbol egy iiveg
