Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Bakos Gábor: Megtestesült szociográfia - A szociografikus film testtapasztalata (tanulmány) / SZOCIO BÓNUSZ
ben elo individualis maganszemelyt szemleli, hogy az mikeppen boldogul a kiszamithatatlan eletlogika folyamaban. A hagyomanyos ok-okozatisagot „aktiv” fizikai cselekvessel megvalosito hagyomanyos tortenetmondas logikajanak ellentmondo, modernista „szituacids filmezes dramaturgiajat” (Fekete Ibolya) tarsadalmi es szocialpszicholdgiai elemzesre felhasznald, narrativ epitkezessel munkalkodo dokumentarista fikcid az elbeszeles szempontjabol irrelevans (azaz: nem-elbeszelheto, dramai tettel es konkret cselekmennyel nem rendelkezo) belso torteneseket kiilsoleg, fenomenologikus modon, folyamataban rogziti a megfigyelest vegzo kameraja elott. fgy a rogzitett egyeni, reflexszeru, spontan gesztusok, beszedtoredekek, arcrezdiilesek es mozgasformak rendszere egy hiteles privat performance-ban olt testet: azt latjuk, ahogyan abban az eletpillanatban a szereplo reagal a kamera elott az ot ert spontan interperszonalis vagy egyeb „szocialis ingerekre”. A privat szemelyek dramaiatlan elethelyzeteit rogzitd szubjektiv dokumentarista szociofilmben az aprocska grimasz es mas gesztusok spontan mozdulatsorozatta alakulnak, amely egy a megfigyeld kamera elott megszuleto cselekmenylancot indit be. Vegiil a privat gesztusok kiadnak egy komplett, „megtestesult” tarsadalmi gesztusmintazatot. A hiteles targyias reszletesseggel megmutatott tarsadalmi terben nemcsak az a fontos, hogy milyen mindennapos, szocialisan motivalt rutincselekveseket hajtanak vegre, hanem a szituaciokat megelo naturszereplok arckifejezesenek es gesztusainak „idozitesei”, kozeli rogzitesei is. Az „itt-let” hetkoznapisaganak erzetet megteremto szociologiai megfigyeles megmutatja, hogy milyen erzes benne lenni egy adott szituacidban. A testkozpontu, a hetkoznapi eletszituaciok testi-egyeni, megis tipikus tapasztalatanak ateleset eloterbe helyezo antropologiai elkepzelest kovetd, szubjektivizalt szociografikus film tipusa eloszor annyira megy kozel a megfigyelt szubjektumahoz, amennyire csak bir (innen a sok arckozeli), majd utana eltavolodik tole, hogy szubjektiv leirasa tarsadalmiva bovuljon. „[...] ahhoz, hogy a megmutatott analizalhatova, „objektiwe” valjon, el is kell tavolitani e megmutatasi gyakorlatot attol, hogy feloldodhasson a szimbolikus altalanosithatosagban. Az igazi nehezseget ugyanis annak elerese okozza, hogy az elkapott »szerencses pillanat« ne alakuljon at mintegy dnmagatol jelentesse, egy tarsadalmi osszefugges, egyeni letallapot kifejezeseve, a felvetelen szereplok pedig egy tarsadalmi csoport kepviseloive, es ezaltal a filmi latvany ne idomuljon a vizualis es egyben tarsadalmi jelenteskepzes begyakorolt semaihoz.”8 8 Torok Ervin, Narracio, szattra es latvany politikaja a Budapest! Iskoldban, Apertura 2013, tavasz. „Nem a tettek vagy a szavak beszelnek a korszakrol, hanem a korszak cselekszik es beszel az emberekben.” - fogalmazta meg ’70-es evek magyar filmmuveszetet feldolgozo konyveben
