Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Deczki Sarolta: A szűkösség terei - Rövid szociotörténeti vázlat (tanulmány) / SZOCIO BÓNUSZ
irodalmi rendezveny, konferencia foglalkozott a szegenyseg problemajaval, hany iro foglalt allast a nyilvanossag elott tarsadalmi kerdesekben, hany iro vallalt kozeleti szerepet, akkor alighanem azt kell mondanunk, hogy az irodalmi elet szereploi egyre erzekenyebbe valtak a tarsadalmi problemak irant. Adodik a kerdes, hogy miert pont most, hiszen - mint fentebb is jeleztem - a rendszervaltas is meglehetosen sok aldozattal jart, tomegek veszitettek el munkajukat, szegenyedtek el, keriiltek utcara, marginalizalodtak. Csak ovatosan merem megkockaztatni avalaszt, mely hosszabb, komplexebb elemzest igenyelne: talan a ketezres evek masodik felere, a ketezer-tizes evek elejere deriilt ki vegervenyesen, hogy a rendszervaltas projektje kudarcba fulladt, hiaba volt az aldozat, az uj rendszer milliok szamara nem kfnalt megoldast egeto eletproblemaikra. Milliok maradtak az ut szelen, a magyar videkre pedig gyakorta a teljes kilatastalansag, a remenytelenseg a jellemzo. Ennek a belatasa pedig elemi ereju tapasztalatot jelenthetett a tarsadalom egesze, igy az irok szamara is, melyet ki igy, ki ugy dolgoz fel. Mindenesetre tanulsagosnak tartom Szilasi Laszlo szavait, aki arrol beszel, hogy a regeny megirasat a kozosseg erdekeben vegzett munkanak tekinti, melynek soran megprobal foltarni valos tarsadalmi viszonyokat (amit Berkovits Gyorgy is a szociografia feladatanak tekintett), es megmenteni a feledestol azokat az embereket, akik a tarsadalmon kiviil rekedtek. Elhamarkodott dolog lenne poetikai fordulatrol beszelni, azt azonban mindenkeppen regisztralnunk kell, hogy valtozas tortenik a magyar irodalomban. Meghozza egy olyan regiszternek a megjelenesevel ujul meg az irodalom, mely mar jo szaz eve jelen van kulturankban, hoi tobb, hoi kevesebb nyomatekkal: a szociografiaval. S azt is hozza szeretnem ehhez fuzni, hogy korantsem arrol van szo, hogy ez ne lett volna kontinuus modon jelen, hanem arrol, hogy az utobbi idokben ismet bekeriilt a mainstreambe. S - mint ahogyan irtam mar - arrol sines szo, hogy tisztan szociografiai muvek sziiletnenek, hanem arrol, hogy szociografiai elemek, tapasztalatok jelennek meg a fikcios munkakban, melyek olykor egeszen bonyolult narratologiai megoldasokkal elnek. A TELEP Fentebb mar lattuk, hogy a szociografiai elemeket tartalmazo muvek nem ritkan szukos terben jatszodnak, egy faluban vagy egy telepen. A ter korlatoltsaga pedig az eletlehetosegek korlatoltsagat is magaval vonja, hiszen ezekrol a helyekrol rendszerint nines kitoresi lehetoseg. Errol olvashattunk Barnas Ferenc regenyeben, Tar Sandor novellaira is ez jellemzo, a Nincstelenekre is, es a sort folytathatnank. Kiss Tibor Noe kisregenye is egy telepen jatszodik, melyet szinte csak ferfiak laknak, akik maguk is hibasak abban, hogy kisiklott az eletiik es eselyuk sines mas