Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Deczki Sarolta: A szűkösség terei - Rövid szociotörténeti vázlat (tanulmány) / SZOCIO BÓNUSZ
sadalmi problemak iranti erzekenyseg nem kerheto szamon az iroktol. Es attol sem lesz jo l'ro valaki, ha tarsadalmi kerdesekhez nyul, reszvetet erez a periferian elok irant. Valamint ertheto, ha a nyolcvanas evek vegen, kilencvenes evek elejen a Kadar-kor bornirt ideoldgiai es esztetikai beklyoitol szabadulva mind a kritika, mind pedig az irodalom szamara felszabadulastjelentettek az uj esztetikai es filozofiai iranyzatok. A realizmus fogalmat pedig maig hatoan sulyosan kompromittalta a szocialista realizmus mint a rendszer altal egyedul udvosnek es „haladonak” gondolt muveszeti iranyzat. Ezek a kerdesek azonban arnyalt irodalomtorteneti es -elmeleti elemzeseket igenyelnek, am ehelyt erre nines mod. A KETEZRES EVEK A realista abrazolasmod es a szociografiai vonulat a ketezres evekben tunt fel ujra az irodalom foaramaban, es tobbek kozott Bodis Kriszta: Kemeny vaj (2003), Barnas Ferenc: A kilencedik (2006) es Oravecz Imre: Ondrok godre (2007) cfmu regenyeit emlithetjiik ennek kapcsan. Az evszamra talan azert is erdemes figyelni, mert 2005-ben meghalt Tar Sandor, akinek utolso muveire (A terkep szelen 2003, Az alku 2004) mar joval kevesebb kritikai figyelem iranyult, mint a leleplezodese elott megjelent koteteire. Ez azonban nem esupan maganak Tarnak a periferiara szorulasat jelentette, hanem azt is, hogy vele egyiitt a realistanak nevezett, szociografiai elemeket tartalmazd irodalom is tovabb marginalizalddott. A fentebb emlitett regenyek azonban meg mindig inkabb elszigetelt esemenyeknek tekinthetok, melyek nem illeszkednek trendekbe, hanem szerzdik latasmodjat, poetikajat, erzekenysegeit tukrozik. A kritikusok sem esupan a realista, szociografikus szalat tartjak emlitesre meltonak, sot, ezek inkabb a hatterbe szorulnak a regenyek egyeb erenyei mellett, mindamellett, hogy valamennyi pontos, reszletekbe mend rajzot nyujt azokrol a periferiara szorult szegeny emberekrol, akikrol a szovegek szolnak. A kritika lelkesen iidvozolte ezeket a konyveket, Barnas Ferenc regenyet pedig tobb nyelvre leforditottak, es kulfdlddn is sikere volt. Barnas es Oravecz regenye azert is szamit fontos merfoldkonek, mert bizonyos ertelemben mindketten „faluregenyt” irtak, a falut ertelmeztek ujra. Marpedig ennek igen regi hagyomanya van a magyar irodalomban, mint ahogyan a falu es a parasztsag ideologikus abrazolasanak is - gondoljunk csak Szabo Dezso: Az elsodort falujara. Ahogyan Karolyi Csaba is eszrevetelezte az Ondrok gddreroi irott kritikajaban: „A romlatlan, a tiszta, a bunds civilizacidtol, urbanizaciotol, kapitalizmustol mentes, artatlan, egeszseges, a nemzetet, a nepet megtarto parasztsag hamis kepe a mult szazad folyaman sok olyan magyar regenybe is besziiremlett kisebb-nagyobb mertekben,
