Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Martin Reiner: Angyal; Pech (próza, Garajszki Margit fordítása)
Nem volt az magas muveszet, amit muveltiink, de kepes volt kihozni valami egyediilallo dolgot azokbol a jbravalo lelkekbol. A sajat szememmel lattam, hogy egy-ket fickonak nedves lett a szeme, mikor eloszor enekeltiink tobb szolamban. Azt is lattam, ahogy azok a nem tul koordinalt elmek kimelik a hangjukat, es a fellepes elott a sajat vizeletiikkel oblogetnek - miutan Eschenbach azt mondta nekik, hogy jobb a hangszalakra, mint a Vincentka asvanyviz. Eleg undorito volt, de az en szememben nem a hugyukat ontottek a pofajukba, hanem vallaltak a feleldsseget! Lehet, hogy eletiikben eloszor. Ha valaki latna, hogy gyakoroljak a tiikor elott a belso mosolyt es az elenk tekintetet, hehe! Es most mi maradt az egeszbol?! NOVEMBER 15. Most mindennap a Tenornal kavezoban iilok, es mindig teleirok par oldalt. Legalabb igy gondolatban visszaterhetek. Mindenfelet leirogatok, amolyan koruskronikat. Ilyesmit peldaul: A koncert elott, amin a mi Jarecekiink ugy kituntette magat, sajat kezuleg varrt maganak ket pokrdcbol egy kaftant. Ugy nezett ki, mint egy okereszteny Demis Roussos. Csak epp Demis Roussos tenor volt. Csak epp Jarecektol pont most vesz meretet a kozdssegi teremben egy igazi szabo a varos kremjenek tartando koncert miatt, en meg itt dekkolok. Megigertem a partfogo felugyelomnek, hogy azonnal elkezdek munkat keresni, de valojaban csak dgyelgek, es nem tudok szabadulni a gondolattol, hogy rettenetes ez az egesz.
