Irodalmi Szemle, 2017

2017/4 - SZOCIO - Maroš Krajňak: Entrópia (regényrészlet, Böszörményi Péter fordítása) / SZOCIO

szeles piros nyomot maga utan az iivegen, fokozatosan befestik az egeszet. Egy pillanatig minden piros.

Az eldadast biztosito flu nagyokat futtyent az ujjaival, mig mindenki oda nem figyel ra. Bejelenti, hogy van egy korhintaja a tarsasag szamara. Igen, tenyleg van, elintezte. A csarnok mellett varjak oket a hattyuk, egy uveg piaert ovek az egesz ma ejjelre. Udvrivalgas tor ki, a tobbiek ugralnak, olelgetik, a levegobe dobaljak, vallukra veszik tarsukat, aki ilyen fantasztikusat birt kitalalni. Felkapjak a farmerdzsekijuket meg a borosiiveget, es rohannak. A hattyus jelenet - csaknem teljes sotetsegben - ezen a napon a valosagban is lejatszodik a varosban. Egymas utan alakulnak a parok, husznal is tobb, igy a muanyag madarak sokaig szallnak fel-le az ejszakaban.

A folyo tulpartjarol Pepo figyeli az esemenyeket. Csak a sajat komotos ragcsalasanak zajat, a muanyag madarrajt keringetd villanymotor duruzsolasat, na meg a szakiskolas fiuk es lanyok egymasba ero sdhajtasait hallja. Felviszi nezopontjat a ringlispil tengelye foie, onnan figyeli a korozo kompoziciot. A perspektivat kedve szerint valtoztatja. Hol kicsinyiti, hoi nagyitja a forgo dekaedert, melynek csucsait a feher hattyuk kepezik. Pepo a forgasi sebesseget is szabalyozni tudja a kepen. Elobb ugy felporgeti a hattyurajt, hogy az elmosodo feher korvonalla all ossze, aztan fokozatosan lassit, hirtelen ujra gyorsit, egy pillanatra kimereviti a kepet, megint porget, megint megallit, igy jatszadozik, a kepet kicsinyitve-nagyitva es a forgast gyorsitva-lassitva. Most uj szineket kever a kepbe. A szakiskolasokbol vonja ki, ugy teszi a feher feluletre, a testiikrol veszi le, a ruhazatukrol, a pupillajukrol, a festett kormeikrol, a bizsuikrol es piercing) eikrol, a tetovalasaikrol es a festett hajukrol, de a madarak narancssarga csorerol is. Szamtalan modon elegyiti, kombinalja a szineket a feher alapon, hogy valtozatos tarka-