Irodalmi Szemle, 2017
2017/4 - SZOCIO - Káli Anita: Vázlat a szegénységirodalomhoz (tanulmány) / SZOCIO
lehetett csak egy egesz kicsinyket eldremenni. Barnas ezeket az »olomiddket« nagyon szepen dbrdzol)a. [...] A munkasember lehasznalasanak tipikusan szocialista, ezen beliil is jellemzoen magyar, kompromisszumos valtozatat. A kilencedik korrajzkent is kiemelkedd alkotas.”21 A prozapoetikai kerdeseket tekintve a kortars szegenysegirodalom muveloi prozajuk egyik tetjeve tettek a megalkotottsagot, a retorizaltsagot, poetizaltsagot. Az elbeszelhetoseggel kapcsolatos fenntartasok es elmeletek elterjedese, valamint az elbeszeldi nyelv megvaltozasa utan ez hatvanyozottan igaznak minosul. Ezzel parhuzamosan pedig a tortenelem reprezentacioival kapcsolatos irasok, valamint az tijabb nyelvelmeletek, es az emlekezetkutatasok tiikreben is modosultak az ertelmezesi strategiak. Mindezek alapjan pedig a muvek fikcids es figuralis jellemzoinek vizsgalatara is ismetelten reflektalnak az irodalomertelmezok. Mar a Pusztdk nepe elemzesenel is megjelenik Illyes modalitasanak kettossege: „[c]sodas muveszet ez, amely elfelejteti hogy muveszet: az egyszeru, kristalytiszta mondatokban maga az emberi tenyek gazdag sokasaga beszel s szinte eszrevetleniil vezet, mig egyszercsak folszisszeniink a megdobbenestdl, mert megertettiik a lelket, a megerthetetlent.”22 Jelen kritikaban is megjelenik az a jellemzd, amely alatszolagos tenyszeru eljaras es az dneletrajzi jellegu, szemelyes irasmod kozott feszul. Dobos Istvan szerint a Pusztdk nepe az „idegenseg tapasztalatat kozvetito retorikai megalkotottsagaval” nyujtja ujszeruseget, es ezt elemezve a kovetkezd megallapitasra jut: „az elbeszelt es az elbeszeldi en kozotti valtozd tavolsag szuksegszeruen idegensegtapasztalatot hiv letre”.23 A kortars irodalom muveinek ertelmezesenel az idegenseg ugyanigy kozponti szerepet kap: „ A szavak massaga, a maskent mondas hangsulyozasa nemcsak a korszak es a zart falu, elszigetelt csalad massagat, idegenseget erzekelteti, hanem szinten a mu mualkotas voltara mint nyelv altal alkotott imaginarius vilagra hivja fel a figyelmet. A nyelv itt, ahelyett, hogy igyekezne elfedni a tavolsagot, folyamatosan fenntartja e tavolsag hangsulyozasat, azaltal, hogy ugy beszel errol a tavolsagrol, hogy kozben eppen benne mozog”.24 A nyelwesztes a muben manifesztalddo idegenseg kifejezesenek egyik sarkalatos pontja. Ugy velem, a mu egyik tetje, hogy mikent kepes egy dneletrajzi elbeszelo megoldani a nyelvi transzparencia kerdeset, kepes-e feloldani azt az ellentetet, amely egy adott kozegbol valo kilepes utani nyelwesztes, az idegenseg es az dneletrajzi szinrevitel kozott feszul. Az elveszett nyelv cimu esszejeben Borbely a nyelwesztesrol a kovetkezoket fogalmazza meg: „egy ido utan mar nem ereztem az otthonossagot, es viselkedesemmel csak mimelni tudtam a kozosseg erzeset. [...] Aki elhagyja a falu nepet, az elarulja oket. Aki beszel roluk, az is. Aki kiszakad kozuliik, az pedig elvesziti a nyelvet. 2 1 Radios Viktoria, Mestermii, Holmi, XVIII. evf. 12. sz., 2006. december. 2 2 Babits Mihaly, i. m. 2 3 Dobos Istvan, Az idegenseg retorikdja: A Pusztak nepe ujraolvasdsa = Csak az igazat: Tanulmanyok Illyes Gyula sziiletesenek centendriumdra, szerk. Gorombei Andras, Bp., Kortars, 2003,142. 2 4 Visy Beatrix, Primszamok konyve (Borbely Szilard: Nincstelenek. Mar elment a Mesijas?), Holmi, 2014/1,
