Irodalmi Szemle, 2017

2017/4 - SZOCIO - Bódis Kriszta: Padina (próza) / SZOCIO

- Egyetemista.

- Akkor

neked sok iskolad van. Es mit szeretsz csinalni?- Fenykepezni.

- Akkor

miert nem fenykepezel?- Igazad

van, ez a dolgom.- Engem

fotozzal le, meg a tobbieket, aztan adj al beldle- utasitja Babu.

A vetites utan sorok allnak Ivan gepe elott. A gyerekekre nem lehet raismerni, ha valaki kiabal vagy tiirelmetlenkedik, lehurrogjak. Mindenki halkan beszel, visszafogottan. Fegyelmezettek.

Megnezik a kijelzon az elkesziilt kepet. Valasztanak.- Ki

lehet vetiteni? - kerdezi Babu. - Oda - a filmvaszonra mutat.- Megoldom

- nevet Ivan.

Letelepszenek Padina kore az ulesekre. Varnak. Ivan lekapcsolja a villanyt.

Kezdodik.

A vasznon fekete-feher portrek.

Gyonyoru, koraven gyerekarcok. Sulyos, nema csendben, egymas utan...