Irodalmi Szemle, 2017

2017/4 - SZOCIO - Bódis Kriszta: Padina (próza) / SZOCIO

- Mar

nagyon vartak - jegyzi meg Ivan.

Az lit szelen Lajko baktat hazafele. Fat visz a hatan.- Allj

meg - teszi Ivan vallara a kezet Padina.- Nahat

- mondja Lajko. Sotet area felderiil. - Sok a gond - teszi hozza, kerdes nelkiil.- Ulj

be - int hatra Padina.

Ivan kiugrik, felnyitja a csomagtartot, es segit Lajkonak beszuszakolni a fat.- Isten

hozott, teso - nyujtja a kezet Lajko nem lattalak meg itten.- Ivan

vagyok - razza meg a kezet vigyorogva Ivan.- Latom,

jo kedved van. Nagyon helyes. Nekem is az volna a helyedbe - nez jelentosegteljesen Padinara.- A

tanitvanyom - szabadkozik Padina.- Hacsak

az nem... - csapja le a labdat Lajko.

Az utcasarkon, a haz toveben guggolva a Horvath-banda kartyazik.

Az ut kozepen, a kretaval felrajzolt negyzetek kozott fiuk tengoznak. Ivan lassit, a sracok integetnek Padinanak, aztan mind felrehuzodnak a kocsi eldl. Ferko bekocogtat az ablakon.- Majd

jdjjon mar erre, beszelni akarok magaval! - mondja.- A

mozinal leszek - valaszolja Padina.- Mind

teged akarnak - nevet Lajko. - De ezt a bolond Ruhest, ennek a haverjat, tudod, meg bevittek - nez a kocsiablakon at Ferko utan.- A

fenebe! - Padina kikonyokbl, szaja elott a keze, a hangjaban elkeseredes.- De

benne voltak a Linda meg a Cili is. A Deres janyai. Eppen itt ni - bok a hid egyik vasallvanyara. - Leiitottek a strici Pettyest, azt kiraboltak. A Pettyesnek persze semmi baja. Azt nem nagyon volt love nala, azt mondjak. Mama mar el is kaptak a Ruhest. A janyokra nem vallott. Elviszi egyediil a balhet.- Es

mi van a Szokevel? - kerdezi Padina. Szoke a Riihes baratnoje. Padina veluk kezdte felepiteni a helyi filmes csoportot.- Hat

az meg az intezetbe van a kicsivel egyiitt. Latod, ezt utalom en. De nagyon. Meg nem is emberek, aztan emberkednek. A Riihes is. Hat tizennegy a Riihes,