Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Bořivoj Kopic: Egy arab fohásza a sivatagban; A müezzin szava a minaretből; Mohamedán kereskedők; Este Várna fölött; A japán cseresznye virágai; Az őszi szürkület Madonnája; A kirándulóhajó kifut a tengerre Presley slágerének dallamaira (versek, Csehy Zoltán fordításai)
AZ OSZI SZURKULET MADONNAJA A feheres rozsak levegoje elfogyott mara, amikor lattak, a mosoly alvd ajkon szeret. Hadd aludjam a marvany csokjaiba zarva, mig en, a hutlen kiraly nyugtot nem lelek. Ma a tag csondben, imadkozas elott felizzik buneim szakadeka dalolva, mint egy pokoli zene akkordja, melynek egyetlen motivuma: a karhozat. Megszabadit a kintol, o, Uram, a marvany hidege, a halal mosolya meg? Hol lelem magam, ha bennem nines se hegy, se rom, se omladek? Mit vesztettem el, es ki arult el engem? Magam elol dobtam el a kulcsot! O, ajkak, latomasok, kiket simogatni mertem, mint vak a koveket, bohoc az ostort! Mint vak a koveket, melyek nemak, mint bohoc, mely dt uszitja, az ostort. Kinek a hangja szolal meg bennem: „ Az, amit elvettel, nem a tied volt?” Orult, hogyhogy nem lattad meg a gyemantok bore alatt, ahogy nevetett? Ahogy nevette a kacagasod? Nem lattad a langot, mely festette fenyedet? Madonna, Madonna! Az ejfeli gyemantban akar a taj folotti messzesegben, ahol fenye ozonet a feheres torkok foie iveli a szikkadt hold, csak egyetlen arcot latok. Egyetlen arcot. Az ordoget. 1957. 1. 7.
